Segíthetne ez a recesszió – mondja a szakember

A baj lényege: kiszolgáltatottságunk olajnak és gáznak. Avagy: függőségünk ezektől. A függőséget – természetesen – az ember teremtette meg magának, és úgy tűnik, nem is igen akar szabadulni tőle. Vagy ha az egyes ember szeretne is, és megpróbálja, világméretekben ez csekély. Nagy-nagy változásokra lenne szükség. Dr. Gyulai Iván ökológus, a miskolci Ökológiai Intézet igazgatója az interjúalanyunk.

ÉKN: Többszörös függőséget említ. Melyek ezek?
Dr. Gyulai Iván: Az emberi faj a környezethez való alkalmazkodásának érdekében a technikához nyúlt, szerteágazó struktúrákat épített ki, amelyek nélkül ma már kétséges lenne a fennmaradása.

ÉKN: Ilyen az energia-ellátó rendszerektől, a szénhidrogénektől való függésünk is? Ez nyilván így alakult történelmileg.
Dr. Gyulai Iván: Igen. Testünk melegét ruhákkal, és melegen tartott épületekkel óvjuk. Ehhez , és sok más mindenhez energiára van szükségünk. Valóban, történelmileg így alakult, és visszaút sincs. Ám a szénhidrogénektől és általában a túl nagy struktúráktól ideje lenne megszüntetni függőségünket.

ÉKN: Az atom?
Dr. Gyulai Iván: Elképzelhető, hogy most, a gázhelyzet nyomán majd megint megerősödik az atomlobbi. Hivatkozhatnak az éghajlatváltozásra is.

ÉKN: És az atom nem jó?
Dr. Gyulai Iván: Nem. Az is többszörös függőség, ahogyan a szénhidrogének is. Többszörös függőség, mert nemcsak maguktól az erőforrásoktól függünk, de azoktól is, akik rendelkeznek felettük, és mint ahogy látjuk, azoktól is, akiken keresztül eljut hozzánk. A nukleáris fűtőelemek ugyanígy külföldről származnak, sőt, a kiégett fűtőelemek elhelyezése miatt is függünk. A lehetséges kockázat pedig vállalhatatlan.

ÉKN: A Dél-Alföld?
Dr. Gyulai Iván: Az ottani gázkincs ugyan jelentősnek mondható, de a mélységi elhelyezkedése miatt a kitermelhetősége egyenlőre kétséges.

ÉKN: És a többi szénhidrogénvagyonunk?
Dr. Gyulai Iván: Ha a hazai hozzáférhető készleteinket egyszerre kitermelhetnénk, a gáz körülbelül 7-9, az olaj 2-3 évre volna elég. Ezért, ha nem váltunk, akkor tovább nő az így is magas 82 illetve 86 százalékos importfüggőségünk.

ÉKN: Nap, szél, forró víz a földből, energianövények?
Dr. Gyulai Iván: Utóbbiakkal nagy a baj. Az úgynevezett biomassza az élet alapja, ha közvetlenül, vagy üzemanyaggá átalakítva elégetjük, akkor felszámoljuk a földi élet egyik legfontosabb táplálékalapját, köztük a magunkét is. Érdekes, hogy általában mindenki ezt a kérdést feszegeti, szeretné tudni, miből lehetne még energiát előállítani, minél többet. Arra is gondolni kell, hogy mire használjuk az energiát. A legnagyobb tartalékaink az ésszerű, takarékos használatban lennének, és ezután következik az a kérdés, hogy milyen forrásból. Jelenleg azonban a még nagyobb függőség felé kacsingatunk, új, újabb gázvezetékeket és több tározót, több tranzitot szeretnénk. Nem beszélve azokról a támogatásokról, amelyeket évtizedek óta az állam ad a lakosságnak, amellyel sikerült fenntartani a fogyasztás és függőség mértékét. Ezeket a támogatásokat arra kellett volna felhasználni, hogy a fogyasztókat olyan helyzetbe hozzuk, hogy takarékoskodjanak, hatékony fogyasztókat üzemeltessenek, vagy átálljanak megújuló forrásokra. Így ők is jól jártak volna anyagilag.

ÉKN: Most már késő?
Dr. Gyulai Iván: Késésben vagyunk, óriásiban, de csinálni kellene, ám semmi jele annak, hogy a politikusok ne hajtanák a fejüket a különböző energialobbik jármába. Szerintem az utolsó pillanatban vagyunk. Mennyivel „okosabbak” a növények nálunk!

ÉKN: Merthogy?
Dr. Gyulai Iván: Ők felfedezték maguknak a fotoszintézist, mi felfedeztük magunknak a föld mélyén levő energiaforrásokat. Tizenegyezerszer több energiát sugároz a Nap, mint amennyit mi felhasználunk. Óriási az elméletileg felhasználható nap-, szél-, vagy a föld mélyében rejlő energia, csak sajnos a technikai potenciál éppen fordított, mivel mindig a könnyebb megoldás felé „okosodtunk”. Azonban oly nagy mérvű az a bizonyos strukturális fogság, hogy ha mától minden nap egy gigawatt új megújuló kapacitást létesítene is az ember, 2050-re még mindig csak a fele fosszilis erőforrást váltanánk ki, miközben még mindig nagyon jelentősen, 40 százalékkal nőne a felmelegedést előidéző üvegházgáz-tartalom a levegőben. Ráadásul éppen az ellenkező irányba megyünk, csak Kínában jelenleg hetente egy gigawatt, szénre alapuló energiatermelő kapacitás létesül.

ÉKN: Mit tegyünk?
Dr. Gyulai Iván: Segíthetne ez a recesszió. Teljesen új profilt kaphatna a magyar kis- és középvállalatok jó része.

ÉKN: Vagyis az energiatermelésben és takarékosságban...
Dr. Gyulai Iván: Igen. Ha a politika egyszer nem a lobbiérdekeket támogatná, hanem azt, ami tényleg jó a lakosságnak, jó a gazdaságnak, jó az innovációnak, akkor a gazdaság élénkítése mellett fokozatosan megszabadulhatnánk energiafüggőségünktől, és környezeti gondjaink jelentős részétől.

- Szabados Gábor -