Gyermekfesztivál az Operafesztiválban

Gergely Péter Pál

karmester olyan magával ragadóan

beszélt a Bartók+Bécs miskolci

sajtótájékoztatóján

Szőnyi Erzsébet: Az igazmondó

juhász című

gyermekoperájáról, s annak

tervezett színreviteléről, hogy az

már önmagában felkeltette az

érdeklődést. E hét

elején a Miskolci

Galériában kerestük föl

(hála az ingyenes színhelyért az

intézménynek!), egy

énekpróba előtt. Épp

jókor, hiszen másnap hajnalban már

zenekarával Franciaországba

indult...

ÉM:

Egyedülállónak nevezte a

produkciót. Mitől az?

Gergely Péter Pál:

Tudomásom szerint az első olyan

opera, amelyet zömmel gyermekek

adnak elő, beleértve a zenekar tagjait is.

Rendkívül szép dramaturgiai

íve van, Szőnyi

Erzsébet igen dúsan

hangszerelte, minden hangszercsoport szóhoz jut,

ezért is izgalmas feladat. A gyermekek

is élvezik, tegyük hozzá,

kivételesen értékes, jól

fölkészített

növendékekről van szó.

ÉM: Az imént

újságolta, hogy a zenekar

próbáját hallva

bekukucskált az ajtón egy avatott

zenész, s elkerekedett a szeme, hogy csupa 14-20

év közötti fiatalt lát.

Gergely Péter Pál: Az

Egressy–Erkel Ifjúsági

Szimfonikus Zenekar 2008-ban, az

Ifjúsági Zenekarok Országos

Versenyén, Szolnokon, második

helyezést ért el. Ezért is

mertünk vállalkozni erre az egyedi

feladatra. A nemzetközi

operafesztiválokon igen rangos

operatársulatok szokták színre

vinni a gyermekoperákat.

ÉM: Az igazmondó,

mint hallottam, eleve nem könnyű

mű...

Gergely Péter Pál:

Én ilyen művet soha életemben nem

dirigáltam. A partitúra

rendkívül bonyolult, a mű modern

hangvételű, finoman cizellált, de a

gyermekeknek is nagyon teszik. Érdemes volna

„exportálni” más magyar

városokba, esetleg más

fesztiválokra. Ez az egész stáb

közös álma.

ÉM: Tetszik a gyermekeknek.

De azért nem lehet ennyi, közel 70

gyermekkel együtt dolgozni...

Gergely Péter Pál:

Sőt! Magam is meglepődöm sokszor, hogy

szinte elsőre mindent megjegyeznek. Ehhez persze

szükség van két ilyen fantasztikus

egyéniségre, mint a rendező,

Majoros István tanár

úr és Varga Zsuzsa

zongoraművész, korrepetitor. Ha nem lenne

ilyen nagyszerű a csapat, lehet, hogy 30

próba is kevés lenne ahhoz, amihez

így 13-15.

ÉM: Mennyire ismert,

játszott ez a mű?

Gergely Péter Pál: Mi a

Magyar Rádió

jóvoltából egy épp 30

éves felvételt tudtunk beszerezni,

amelynek a Magyar Rádióés Televízió Szimfonikus

Zenekara játszik.

ÉM:

Remélhetőleg maga a szertő is jelen

lesz az előadáson. Kíváncsi a

véleményére?

Gergely Péter Pál: De

még mennyire! Szőnyi

Erzsébet kivételes

egyéniség, mondhatni polihisztor, akinek

személyisége Kodály

Zoltánét idézi. Több

alkalommal is mondott már

véleményt, mert rendszeresen részt

vesz különböző fesztiválokon

a zsűriben. Tömör és

lényeges kritikájára mindig

érdemes odafigyelni. Adja Isten, hogy

sokáig tudjon dolgozni!

ÉM: S

váható-e a további

Bartók+...-on a mostanihoz hasonló

vállalkozás?

Gergely Péter Pál:

Remélem, igen.

Színlap

Június 13. szombat, 15 óra, Miskolci

Nemzeti Színház – Kamara

Színház
Szőnyi Erzsébet: Az igazmondó

juhász 
Karvezető: Murvainé Bodnár

Ildikó; Karmester: Gergely Péter

Pál; Rendező: Majoros

István
Szólisták: Urbán Nagy

Róbert, Böjte Sándor (a Debreceni

Csokonai Színház művészei),

V. Molnár Judit, Kolozsi Balázs és

Murvai Dénes miskolci

énekművészek

Az Egressy–Erkel Zeneiskola

Ifjúsági Szimfonikus Zenekara,

Kamarakórusa és Gyermekkara

Nem „didereg”?

Szüle Tamás, az

Operaház magánénekese,

A didergő király egyetlen

felnőtt szereplője: a király.

Nem, a gyerekekben nagyon megbízom, egyedül

magamtól tartok. Oly sokfelé és

sokféle szerepben énekelek

mostanában, nagyon

összezsúfolódott, hogy még

nemigazán foglalkoztam ezzel a feladattal. Igen,

énekeltem már A didergőben,

valamikor a Fazekas gyermekkarának

tagjaként. Az első

összpróbánk június

3-án lesz, Horváth Zoltán

rendezővel, akivel szeretek együtt dolgozni,

együtt is tanítunk a pécsi

egyetemen.

Miskolcra készül a szerző:

Szőnyi Erzsébet

Elsőként azt tisztáztuk a 85

éves Szőnyi

Erzsébettel, remélhetjük-e,

hogy jelen lesz az Operafesztiválon

két gyermekoperájának

bemutatásakor.

– Készülők, s remélem,

ott is leszek. Először csakugyan úgy

volt, hogy vonattal utaztom , de aztán a

családom azt mondta, elvisznek autóval.

(Szőnyi Erzsébetnek

bár felkínálta a fesztivál

igazgatója, hogy autót küld

érte, ő, amint Bátor

Tamás elmesélte,

köszönettel visszautasította,

mondván: tudomása szerint

közlekednek a vonatok – a szerk.) Boldog

voltam, amikor hallottam, hogy a

fesztivál programjára tűz

két művemet is. Ráadásul

olyan személyes vonatkozása is van, hogy

zenekakadémista korában éppen

Bátor Tamás volt a

Didergő király. Ezen

túlmenően Miskolchoz 50 éve

szoros kapcsolat fűz: hosszú évekig

voltam az alsó- és

középfokú tanintézetek

szakfelügyelője. Sok emberrel alakult ki

jó kapcsolatom, egyesek még megvannak...

Felvetettük: a korábbi

előadásokból „Az

igazmondó” 30 éves

felvételét sikerült megszereznie a

miskolci karmesternek, Gergely

Péter Pálnak. Talán

azóta nem vették, nem adták

elő?

– Dehogynem. Abban azonban valóban

egyedinek tekinthető a miskolci

előadás, hogy korábban

kizárólag felnőtt zenekarok

játszották. Mindkét

előadást kíváncsian

várom.

Oly régóta foglalkoztat a gondolat: vajon

Kodály Zoltán mit

szólna a mai ének-zene oktatáshoz.

Nem volt kihagyható, hogy feltegyük a

kérdést az utolsó

Kodály-tanítványnak.

– Szomorú lenne. De amellett, hogy

szomorú lenne, odacsapna az asztalra...