Helyi közélet

2009.08.13. 09:38

Moldova Miskolca: Részletek az Érik a viharból (2.) "Az ordas tőke kezében..."

<p>Miskolc &#8211; Moldova Gy&#246;rgy Miskolcr&#243;l<br /> &#237;rt riportk&#246;nyve hamarosan megjelenik. Az<br /> &#237;r&#243;<br /> hozz&#225;j&#225;rul&#225;s&#225;val<br /> r&#233;szleteket k&#246;zl&#252;nk bel&#337;le. A<br /> bevezet&#337; id&#233;zet Kozma Imre<br /> aty&#225;t&#243;l val&#243; (term&#233;szetesen ez<br /> is a Moldova-k&#246;nyvb&#337;l.) Az &#237;r&#243; a<br /> miskolci M&#225;ltai Szeretszolg&#225;latn&#225;l<br /> j&#225;rt.</p>

„Egy konferencia azt a célt tűzte ki,

hogy megtanít bennünket kodulni.

Megtanít bennünket az

adományozók nyelvére, hogyan

tudjuk őket behálózni, hogy

minél többet adjanak nekünk. Nagyon

indulatos lettem emiatt, mert az

adományozóknak kell megtanulni a mi

nyelvünket, ők értsenek meg minket, a

mi gondolkodásunkat.”

(Bármilyen szép is ez az

elképzelés, nem mernék fogadni

rá, hogy valaha is megvalósul az ordas

tőke által kézben tartott

Magyarországon. Mind távolabb kerül

a megvalósulástól az a

jézusi gondolat, hogy „szegények

mindig lesznek köztetek, és ha valakinek

van valamije, adja oda a másik embernek.”

Egyre nehezebb adományokat gyűjteni, a

merkantilista szemlélet, a „csak

nekem” vált

meghatározóvá. A

segélyezés egyszer végképp

megszűnik, máris sokkal kevesebb

ruhaadomány érkezik be, a

segélyezetteknek az sem tetszik, de elviszik

csak azért, hogy nehogy a másik kapja meg

a faluban, útközben

elszórják, el is terjedt, hogy

szemetelnek a cigányok. Követelődznek,

nyugati színvonalon akarnak élni, de a

munkájukkal még a reggelijüket sem

keresik meg. – M. Gy.)

A miskolci cigányság harminc-negyven

százaléka jár ide

ételért és

ruhaneműért. A

Szeretetszolgálat egyre kevesbbet tud

szétosztani köztük, hiába

kísérleteznek újabb és

újabb ötletekkel.

Megpróbálták elterjeszteni az

úgynevezett „kupakpénz”

mozgalmat, minden eladott üdítő

után egy forintot kértek a

kereskedőktől. Karácsony előtt

egy kocsit toltak egy nagyáruház

elé öt felfújt zacskóval,

felírták rájuk: „ha tudsz

venni öt kiló cukrot, egyet adjál

nekünk belőle.” A

próbálkozás kevés

pénzt hozott.

Láttam egy ruhaosztást is a központi

épületben, feljegyeztem, mit kapott egy-egy

kérelmező. Egy nő

listáján egy bunda és egy

cipő szerepelt, mindkettő a végletekig

lehordott állapotban, egy öregember vasutas

mikádó kabátot kért, de

hiába. Könyveket is kínáltak,

de senki sem tartott igényt rájuk –

önérzetem védelmében nem

néztem meg, hogy az én könyveim

közül is ott állt-e valamelyik a

polcon.

A többi miskolci segélyszervezet,

például a „Napfényt az

éveknek” elnevezésű, nem fejt

ki komolyabb tevékenységet, a

jótékonyság

hirdetésével inkább csak a

presztizsüket kívánják

növelni.

– Mi nem tudjuk megoldani a gondokat az

állam helyett, legfeljebb valamennyit

átvállalunk belőle – mondta a

Szeretetszolgálat egyik

munkatársa.

Benézek egy nappali szállásul

szolgáló szobába; egy férfi

fahulladékból kis szekereket ragaszt

össze, a játékokat a

hétvégi vásáron

próbálja majd eladni, halomban

álló árujából

ítélve, nem sok sikerrel. Mások

keresztrejtvényt fejtenek, vagy pingpongoznak az

orvosi rendelő előtti

folyosórészen. Egy évig lakhatnak

itt bent, jó magaviseletük alapján

még egy évvel kitolhatják a

terminust – de akkor kötelezően el kell

hagyniuk a szállást.

Még folytathatnám a látottak

leírását, de csak többet

mondhatnék, mást nem. Ha el is

fogadnánk azt a képtelenül alacsony

becslést, hogy Miskolcon mindössze

800 hajléktalan él, azt még ezek a

mindenáron szépítgető

statisztikák sem tagadják, hogy ezek

közül is csak minden másodiknak, 400

embernek tudnak szállást

biztosítani a fagyos téli napokon. A

beígért elbocsátások a

gyárakból és üzemekből

csak még kilátástalanabbá

teszik a helyzetet.

Ha lehetne ilyen téren sorrendet

felállítani, azt kellene mondanunk, hogy

még a hajléktalanokénál is

nagyobb gondot jelent az idősek sorsa.

Miskolc elöregedett város,

lakosságának több mint 25

százaléka már betöltötte

a hatvanadik évét, ennek megfelelően

növekszik az ellátásra

szorulók száma. A mintegy 170 ezer

főnyi lakosság 32 százaléka

nyugdíjból, illetve

nyugdíjszerű

ellátásból él.

(Folytatjuk)


Önnek mi a

véleménye? Szóljon hozzá

ITT!


Kapcsolódó cikkek:

Moldova Miskolca: Részletek az Érik a

viharból (1.)
Moldova György 

Érik a vihar címmel írt

könyvet Miskolcról. A hamarosan

megjelenő, kétrészes

riportkötetből – az

íróval közösen

válogatva, kérésünkre

– részletek közlünk. Az

alábbiak a Majláthon zajlanak.

  • Moldova György Miskolca –

    részletek a BOON-on

  • Moldova-ügy: "ez már nem a 70-es 80-as

    évek..."

  • Nézőpont: Moldova Miskolca

  • Miskolc szerződést bontott Moldova

    Györggyel

  • Moldova, Miskolc, vihar lesz

  • Mennyiért készül Moldova

    Miskolc-könyve?

  • Moldova szerződése -

    Letölthető dokumentum

  • Miskolcról ír könyvet Moldova

    György


    <![CDATA[

    </SCRIPT></BODY></HTML>

    ]]></SCRIPT></BODY></HTML>

    ]]>

    Hírlevél feliratkozás
    Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

    Rovatunkból ajánljuk

    További hírek a témában