Miskolctól az Oscar–díjig

„Már akkor ismertem Kevin

Macdonaldot, amikor még csak

Pressburger Imre unokája volt.

De azóta ő maga is híres

filmrendező lett.” – vezette be azt a

beszélgetést Ronald

Bergan brit filmtörténész

és kritikus, mely a CineFest

keretében Pressburger

Imrére, a miskolci

származású, de Angliában

alkotó, Oscar–díjas

filmrendezőre emlékezett. A

meghívott vendég pedig

Pressburger unokája,

Kevin Macdonald volt, maga is

Oscar–díjas rendező, aki

emlékeit osztotta meg a

közönséggel. Beszélt nagyapja

munkásságáról,

filmjeiről,

életútjáról.

Szerette a

hasát

Csak néhány kiragadott

történet:

– Nagyapán nagyon szerette a hasát.

Ha elmentem hozzá, mindig magyaros

ételekkel kínált, és

úgy emlékszem rá, hogy idős,

alacsony ember volt, egy kis, szalmatetős

házban lakott. Sokat mesélt nekem

Miskolcról,

Prágáról,

Berlinről,

Stuttgártról... azokról a

városokról, ahol élt. Nekem ezek a

történetek egzotikus világot

festettek. Amikor meghalt, megnéztem a filmjeit,

és azokat személyesnek éreztem,

hiszen ismertem azt, aki készítette

őket. 1992–ben eljöttem,

Miskolcra, elkezdtem mozikba járni,

mert azelőtt nem igazán érdekelt a

filmkészítés.

Húsz

film

Pressburger Imre, vagy ahogy

Angliában ismerték Emeric

Pressburger Michael Povell–lel dolgozott

együtt, nem kevesebb, mint húsz filmet

alkottak közösen. Kettejük

kapcsolatára Macdonald

így emlékezett:

– Teljesen eltérő

személyiségek voltak, de mégis

évekig dolgoztak együtt sikeresen, szinte

testvérek voltak. A társasági

életben is együtt mozogtak. Nagyapám

egyszer úgy jellemezte a kapcsolatukat: olyan

volt ez, mint a házasság, csak nem volt

benne szex. Természetesen

vitáktól, veszekedésektől sem

volt mentes az együttlétük, egyszer

úgy volt, hogy el is válnak útjai,

de aztán mégis folytatták.

Pénzt azonban soha nem tudtak csinálni a

filmjeikből, úgyhogy szinte a semmiből

kellett megélniük. A ’70-es

években kezdtek felfigyelni filmjeikre, a

’80-as években pedig már komoly

érdeklődésről

beszélhetünk. Az alkotópáros

politikai nézetéről azt mondta

Macdonald: mindketten humanista

konzervatívok voltak,

példaképük pedig

Churchill volt. És ami

még közös volt bennük:

szerették a balettet és az operát.

A CineFest közönsége a

beszélgetés után megtekinthette

Macdonald nagyapjáról

készített portréfilmjét.

utódok

Pressburger Imre

díjai

1942 - 49. szélességi

fok, Oscar-díj a legjobb eredeti

történet

kategóriában

1949 - Piros cipők, Oscar

jelölések több

kategóriában.

1951 - Hoffmann meséi

(zenés film),

rendkívüli díj a

cannes-i filmfesztiválon,

megosztva Michael Powell-lel.

Unokái

Lányától,

Angelától

származó unokái

neves filmkészítők

lettek: Andrew

Macdonald olyan filmek

producere, mint a

Trainspotting (1996),

Kevin Macdonald pedig

Oscar-díjas

dokumentumfilm–készítő

lett. Kevin írt

nagyapjáról egy

életrajzot, valamint meg is

filmesítette

életét, egy

dokumentumfilm keretében,

The Making of an Englishman

címmel, 1995-ben.