Visító ajtóékkel az idősek biztonságáért

A szép számmal jelen lévő

szépkorú nem csak száraz

tájékoztatást kapott

arról a veszélyről, aminek

részben életkoruk, részben

jóindulatú naivitásuk miatt vannak

kitéve, hanem személyesen is

megismerkedhettek egy olyan hölggyel is, aki

férjével együtt már

átért egy

rablótámadást.

Ő mesélte: a két gazember

– akik egyike korábban az idős

pár lakását festette –

úgy egy évvel ezelőtt benyomta a

házaspár lakásának

ajtaját, majd kutatni kezdett. Amikor

észrevették, hogy a koros tulajdonosok

felébredtek a zajra, a férjet azonnal

leütötték, a feleséget

pedig az ökölcsapások

közben megfenyegették, hogy

megölik az urát, ha nem adja

elő az értékeiket. A hölgy

végül engedett a fenyegetésnek,

és a rablók a házaspár

összes pénzével, ékszereivel

távoztak. Bár a gazfickók

azóta előzetesben vannak, és

hat-nyolc évnyi börtön kinéz

nekik, a házaspár sem a

pénzét, sem a

biztonságérzetét nem kapta vissza.

Ez utóbbin talán segíthet az az

apró szerkezet, aminek

bemutatójára és

néhány példányának

átadására a szociális

szolgálat nyugdíjasokkal

zsúfolásig megtelt helyiségeibe

invitálták az érdekelteket.

A nyitó beszédet

Nyírő Pál

közbiztonsági tanácsnok mondta el,

érzékeltetve, hogy tudja, mennyire

kiszolgáltatottak a koros emberek,

hiszen az ő nyolcvanon túli

édesanyja is egyre naivabb és egyre

sebezhetőbb, majd Dudás

Péter alezredes, a megyei

rendőr-főkapitányság

bűnmegelőzési

osztályvezetője hívta fel a

megjelentek figyelmét azokra a tipikus

elkövetési módokra, amelyeknek

gyakran esnek áldozatul az idős emberek.

Beszélt a trükkös

lopásokról, amelyek során

a koros embereket ajándékok

ígéretével, esetleg

értéktelen holmik

megvásárlásával

csalják lépre. Közös

vonása ezeknek a trükkös

lopásoknak, hogy a tettesek pénzt

váltatnak fel az áldozattal, s amikor

már kiderült, hol tartja az

értékeit, mindenét

ellopják. Ha ez a módszer nem vezet

eredményre, a lopás gyakran csap

át rablásba, de az sem ritka, hogy

éjjel törnek rá a rablók az

alvó áldozatra. Dudás

Péter azt tanácsolta, hogy

mindenki nagyon jól gondolja meg, kit

invitál a lakásába, és ha

bárkit beereszt, hívja át a

szomszédot is.

Dudás Pétert

követően Szőke

István vezető tanácsos, a

Bűnmegelőzési Centrum

vezetője mutatta be azokat az apró

berendezéseket, amelyeknek

köszönhetően nőhet az idős

emberek biztonsága,

biztonságérzete: az első egy

ajtóék, ami azonnal

működésbe lép, és

ádáz visítással riasztja

fel álmából a lakás

tulajdonosát, ha valaki az ajtó

kinyitásával,

befeszítésével

próbálkozik. Míg a rabló

elhallgattatja a készüléket, az

idős embernek van ideje segítséget

hívni, de az is könnyen előfordulhat,

hogy a nem várt zaj hatására

árkon-bokron át menekülni kezd.

Hasonló a funkciója annak az apró

kézi riasztónak, ami akkor kezd

el rikoltozni, ha kihúzzák belőle a

biztosító szeget: ezt otthon is

használhatják a megtámadottak (a

kirántott tüskét eldobják, s

míg a rabló a riasztó

elnémításával, esetleg a

tüske megkeresésével van elfoglalva,

a megtámadott egérutat nyerhet), de az

utcán is jól jöhet: a

készüléket a táskába

kell tenni, az aktiváló

tüskére kötött vékony

zsinórt a csuklóra, s ha

letépik a táskát az

áldozat válláról, a

berendezés azonnal visítani kezd. A

tolvaj ilyenkor általában eldobja a

táskát, és igyekszik kereket

oldani.

A rendezvény végén

Szőke István

jelképesen átadott egy

ajtóéket a szociális

szolgálat vezető

munkatársának: a szolgálat fog

róla gondoskodni, hogy a leginkább

rászorultak ingyen, a kevésbé

rászorultak kedvezményes áron

juthassanak hozzá a gazembereket

fejvesztett menekülésre

késztető

riasztókészülékekhez.