2 órája
DVTK: a kezdetek, bajnoki cím az NB I B-ben
Szabó Géza, a DVTK korábbi szakvezetője, 89 éves korában, 2024. október 19-én elhunyt. A DVTK legsikeresebb vezetőedzőjének temetése november 27-én lesz. Cikksorozatunkban az ő emléke előtt tisztelegve adjuk közre a DVTK futballcsapatánál eltöltött időszakával kapcsolatos – néhány évvel ezelőtti – visszaemlékezését.
A DVTK NB I-es feljutást kiharcoló csapata, 1974. június 2-án, a Bp. Spartacus elleni 3-0-ás mérkőzést követően. Álló sor (balról): Preiner Kálmán edző, Szabó L., Oláh, Veréb, Kovács P., Tatár, Váradi, Gál, Salamon, Hajdú, Szabó Géza edző. Guggolnak (balról): Hajas, Udvarev, Földesi, Egri, Kolláth, Horváth A., Görgei.
Fotó: Magánarchívum
A Diósgyőri VTK több mint száz esztendős története során jó néhány kiváló, elismert szakember dolgozott a labdarúgócsapatnál. Sebes Gusztáv, aki korábban a világhírű Aranycsapat szövetségi kapitányaként dolgozott, 1968 végén szaktanácsadó volt a DVTK-nál, de diósgyőri szakvezetői szerepvállalása előtt Bukovi Márton, Verebes József, Csank János és Egervári Sándor is állt a magyar válogatott élén. Más csapattal szerzett bajnoki címet Bukovi (MTK), Csank (Vác, Ferencváros), Verebes (Rába ETO, MTK) és Egervári (MTK, Dunaferr), de ugyanezzel dicsekedhet Jávor Pál (Csepel, Újpest) is, míg Móré János a Szolnokkal, Tátrai Sándor a Ferencvárossal, Temesvári Miklós az Újpesti Dózsával, Pajkos János a Debreceni VSC-vel, Sisa Tibor a Budapest Honvéddal, Tomislav Sivic a Kecskeméti TE-vel nyert Magyar (Népköztársasági) Kupát – a felsorolásból is kitűnik, hogy mennyi sikeres szakember fordult meg Diósgyőrben. Ám egyikük sem ért el olyan nagyszerű eredményeket a DVTK trénereként, mint Szabó Géza, a bajnoki bronzérmes és kétszeres MNK-győztes vasgyári csapat vezetőedzője.
Fotó: Magánarchívum
DVTK üzenet, motoros futárral
Az 1972/73-as évad végén a DVTK a 15. helyen végzett az NB I-ben, és kiesett az élvonalból. A klub és a labdarúgó-szakosztály vezetői 1973 nyarán úgy döntöttek, hogy egy ambiciózus, fiatal szakemberre bízzák a csapatot, és megkeresték a Salgótarjáni BTC erőnléti edzőjét, Szabó Gézát. A szakvezető így emlékszik a kezdetekre:
A bajnokság végén az SBTC vezetőedzőjének, Moór Edének és nekem is lejárt a szerződésünk a tarjáni együttesnél. Éppen a Stécé évadzáró bankettjét ültük a salgótarjáni Beszterce étteremben, amikor nyílt az ajtó, és belépett egy motoros levélkézbesítő. Engem keresett, és egy táviratot nyújtott át, amelyben az állt, hogy hívjam fel telefonon a DVTK elnökét, Fügeczky Róbertet, aki egyébként évfolyamtársam volt a tanárképző főiskolán. A telefonban röviden elmondta, hogy miről is lenne szó, majd megbeszéltük, hogy másnap Miskolc és Salgótarján között félúton, a tardosi sporttáborban személyesen találkozunk. Ott aztán megegyeztünk abban, hogy a nyári szabadság letelte után Diósgyőrben megkötjük a szerződést. Június végén a Stadion étteremben volt az összejövetel, ahol azonban a csapat addigi edzője, Preiner Kálmán is megjelent. Kiderült, hogy a vezetők nem rendezték le egyértelműen az edzőváltást, és Preiner is maradni kívánt a csapatnál, hiszen a szerződése még egy évig tartott. Kicsit kellemetlen volt a helyzet, de úriemberek módjára kompromisszumot kötöttünk, és kettős szereposztásban – Preiner Kálmán, mint vezetőedző, én pedig a segítőjeként – elvállaltuk az együttes felkészítését…
Szabó Géza számára nem volt szokatlan ez a fajta munkamegosztás, hiszen az SBTC-nél négy évig pályaedzőként, egészen pontosan erőnléti edzőként dolgozott. Edzésmódszerének is nagy szerepe volt abban, hogy az 1969-ben még a kiesés ellen harcoló tarjáni együttes az 1970/71-es kiírásban – 7. helyezettként – a vidéki csapatok legjobbja lett, majd egy évvel később a harmadik pozícióban végzett az NB I-ben, és fennállása során először kilépett a nemzetközi porondra: 1972 őszén az UEFA-kupában indult.
Feljutás
Az SBTC-nél bevált edzésmódszereket Szabó Géza a DVTK-nál is alkalmazta, és ennek már rövid távon meg lett az eredménye: a Diósgyőr egy év alatt visszajutott az élvonalba.
A bajnoki rajt jól sikerült, az első hazai NB I B-s mérkőzésen a DVTK 2-0-ra legyőzte a győri MÁV DAC-ot. Szabó Géza mosolyogva idézte fel a találkozóhoz kapcsolódó sztorit:
A mérkőzés másnapján hallottam a városban, hogy akik kint voltak a találkozón, azt mesélték: a meccs előtt félórával az új edző kijött a pályára a játékosokkal, és bemelegítéskor úgy meghajtotta őket, hogy azt hitték, elmarad az összecsapás, helyette edzés lesz…
A diósgyőri publikumnak újdonság volt ez a fajta intenzív, az edző által vezényelt közös bemelegítés. A játékosoknak is meg kellett szokniuk néhány olyan módszert, amellyel korábban nem találkoztak, a nagyobb változások azonban még csak ezután jöttek. A tavaszi szezon elején Preiner Kálmán nézeteltérésbe keveredett a vezetőkkel, majd betegállományba vonult, és ettől kezdve – bár a korabeli meccstudósításokban Preiner neve szerepelt hivatalosan edzőként – a gyakorlatban Szabó Géza látta el a vezetőedzői teendőket. A csapat egyre jobban futballozott, és nagy fölénnyel nyerte meg – a második helyezett, így ugyancsak feljutó Békéscsaba előtt – az NB I B-t.
Az egyik legemlékezetesebb meccsünket Komlón játszottuk. A hazaiak is a feljutásért küzdöttek, és a rangadón 2-0-ra elhúztak. Már nem volt sok hátra, amikor Udvarev szépített. Ezután Horváth Bandi összefejelt az egyik komlói védővel, és amíg ápolták az oldalvonal mentén, addig szabálytalanság történt az ellenfél tizenhatosának előterében. Bandi jelezte, hogy ő szeretné elvégezni a szabadrúgást. Félig bekötött fejjel beszaladt a pályára, nekifutott a labdának, és bebombázta azt a kapuba. Rendkívül fontos pontot sikerült így szerezni Komlón!
A feljutásnak köszönhetően a vezetők a szezon végén kétéves szerződést kötöttek Szabó Gézával, a szakember pályaedzője a korábbi remek diósgyőri játékos, Csányi József lett.
Fotó: Magánarchívum
| A visszaemlékezésről Cikksorozatunkban a DVTK történelmének legeredményesebb szakvezetőjének, Szabó Gézának a visszaemlékezése olvasható, a diósgyőri labdarúgás legfényesebb korszakáról. A közelmúltban elhunyt szakvezető múltidézését 1996-ban jegyezte le a legendás edző fia, T. Szabó Gábor, amelyet 2010-ben a centenárium évében frissített. |
