A srácok ötletei alapján fejlesztik a Factoryt

A Miskolc köztereinek állapotával

foglalkozó cikksorozatunkkal kapcsolatban

kereste meg munkatársunkat Egri

Józsefné, Zsuzsa, a Factory

Sport Aréna vezetője, aki a

közelmúltban maga is megdöbbent rajta,

milyen állapotok uralkodnak egyik-másik

belvárosi téren. S mivel a hősi

emlékmű megrongálását

és az összetört kőburkolatokat

szerte a városban többen a

gördeszkások

számlájára írják, az

utcai sportok űzőit szárnyai

alá vevő Zsuzsa úgy

gondolta, bemutatja nekünk a Factoryt,

azt a közeget, ami képes lehet

"felszippantani" az utcán sportoló

srácokat.

Nevelnek is a

gyárban

A vörös téglás, ipari

műemlékként is számon tartott

üzemcsarnok eredeti funkciója már

csak a környezetén látszik: egyik

oldalán gazzal felvert

iparvágányok, a másikon

elhagyatott irodaépület - odabenn azonban

rámpák, ívek, egyebek, minden, ami

egy kerékpárosnak fontos lehet ahhoz,

hogy kihozza magából a maximumot. A

pályán ott jártunkkor éppen

senki sem gyakorolt, így a Factoryt

üzemeltető Komlóstetői

Kerékpáros Sport Klub

vezetője, Zsuzsa gond

nélkül körül tudott vinni mindet

az épületen.

Az irodában már ismerős arcok is

fogadtak: ott volt például

Máté, aki legutóbbi

látogatásunkkor nem volt túlzottan

közlékeny, most elárulta, a

hősi emlékművet nem a deszkások

rongálták meg, de a belvárosi

burkolattörések is sokkal inkább

kerékpárosoknak és a

görkorcsolyázóknak

köszönhetők, ám

közülük se lehet senkit se

felelősségre vonni, mert budapestiek

és nyíregyháziak.

Szegedről is ide

járnak

Körsétánk közben kiderül,

nincs abban semmi meglepő, hogy az extrém

sportok kedvelői akár idáig is

képesek elutazni egy "jó ugratás

kedvéért", hiszen a Factoryban

található az ország egyetlen

fedett skate-pályája, amiért

akár Szegedről is eljönnek a

srácok. Ennek ellenére a helyi

deszkásokat már nehezebb

odacsábítani: Zsuzsa

elárulja, nem is az a cél, hogy

mindenáron bemenjenek, ettől

függetlenül épül már

számukra a kerékpárosoknál

kisebb ívekből, alacsonyabb

ugratókból álló

pálya, ami jobban ki tudja szolgálni az

igényeiket. Ahogy az

létesítmény

megálmodója elmondta, járt

Berlinben, ahol a deszkásoknak

tulajdonképpen egy utcát

építettek a pályákon

lépcsőkkel, párkányokkal,

korlátokkal, hogy "otthon érezzék

magukat".

Szabad a

falfirka

A Factoryban azonban nem csak az dühöngheti

ki magát, aki kerekeken gurul: a falakat a

srácok saját tagjei

díszítik, sokan itt tanulnak meg rajzolni

az "intézmény" alkalmazott

grafikusától, Boós

Ferenctől, akinek a kézjegye

szinte mindenhol ott van.

Átvágunk a tényleges skate-parkon,

le a pincébe. A belépőt itt egy

városi kék busz orra fogadja,

kiderül, az MVK Rt.-től kapták, szinte

minden porcikáját

beépítették: a

vezetőfülke a büfé, ajtaja a

kétszárnyú busz ajtó, a

teremben szerte autóbuszülések,

asztal köré vagy a fal mellé

rendezve. Ha nem lenne csontig hatoló hideg,

hangulatos hely lenne, csakúgy, mint a

néhány ajtóval odébb

található klubhelyiség, ahol

főleg az ehhez a szubkultúrához

tartozó zenéket játszó

együttesek lépnek fel: a

közönség nem lenne képes a

belépődíjakkal finanszírozni

a rendezvényeket, amikre havonta

egyszer-kétszer kerül sor, az ismertebb

előadóknak így

pályázaton nyert pénzből

fizetik a gázsit, a kicsik pedig gyakran

"szerelemből" vagy az

útiköltségért zenélnek

– azonban kapnak bemutatkozási,

fellépési lehetőséget.

Hangot is

"gyártanak"

Az épület másik

végében az emeleten egy kis

vetítőterem, néhány

leszigetelt próbaterem és egy

stúdiónak használatos

süketszoba található - itt

üzemel a Hanggyár. A Demokratikus

Ifjúságért

Alapítvány (DIA)

támogatásával megvalósult

területen akár demofelvételeket is

készíthetnek az induló

együttesek.

A Factoryban rengeteg hely van és gyakorlatilag

mindenkit befogadnak. Példaként

említhetnénk a tolerancia-napokat, amikor

cigány gyerekeket is meghívnak,

hátha akad közöttük

egy-kettő, aki elfogadva a szabályokat

szerves részévé válnak a

helynek.

Inkább a falra

mássz!

Rövid kulcsvadászat után a

mászócsarnokba megyünk:

pályázaton nyert pénzből, de

rengeteg munkával, szépen

kialakított, sportolásra alkalmas

tér, szépen kivitelezett vizesblokkal. Az

egyik helyiségben mászófal

számos jó fogással, a

másikban állványok, a csarnok

acélgerendázatól

alácsüngő kötelek: itt az ipari

alpinisták, tűzoltók,

katasztrófa-védelmisek gyakorlatoznak,

mindenki, akinek nem sport, hanem hivatásbeli

kötelesség a mászás.

Séta közben rengeteget

beszélgetünk

Zsuzsával: kiderül, a

városnak a fenntartásukra már

nincs pénze, a kapott támogatás a

villanyszámlát se fedezi, ezért

kell belépődíjat, tagságit

szedniük, s ez bizony sokak számára

gondot okoz, így a Factory falain

kívül maradnak. Pedig ha őket is be

lehetne vinni, az utcán kóborló,

ott graffitiző srácok sokkal kevesebb

kárt okoznának városszerte: itt

van hol firkálni, még festéket is

adnak hozzá - ha nem tetszik az alkotás,

majd a következő

művészpalánta lefesti. Az

épület sok munkát ad, de ennek

köszönhetően a Factoryt fontosnak

tartó srácok megtanulnak egy sor dolgot:

van, aki nem tudta megkülönböztetni a

gereblyét a kapától, amikor

idekerült, ma már profi módon kezeli

a flexet, megtanult üvegezni. A

Factoryban remekül el lehet ütni az

időt – mi is több mint két

órát maradtunk –, de nem ez a

legfontosabb, hanem a légkör: olyanok

gyűltek itt össze, akik akarnak tenni valamit

elképzeléseik

megvalósításáért,

és nem csak a sült galambot

várják.

• Garázdák és

gördeszkások Miskolcon    

gördeszkások Miskolcon

II.    

gördeszkások Miskolcon

III.

gördeszkások Miskolcon IV.