"A nevelőszülők közel állnak a szívemhez"

Március 16-án lesz negyven éve, hogy Lukácsné Juhász Mária, a megyei Gyermekvédelmi Központ igazgatója elkezdett dolgozni. Akkor még a megyei gyermek és ifjúságvédelmi intézetnél – közismertebb nevén a GYIVI-nél – volt nevelési tanácsadó. Az Encsi járás – akkor még így hívták – nevelőszülői tartoztak hozzá, és csaknem 160 gyerek – emlékezett vissza az igazgató. Később, 1983-tól ugyanitt csoportvezető lett, majd 2000-től a nevelési hálózat igazgatóhelyettese, 2001-től pedig intézményigazgató.

Ennyi röviden a szakmai önéletrajz, de ami emögött van, arról ő mesélt lapunknak: „Mindig is nevelőszülőkkel foglalkoztam, és közben sokszor ért az a vád, hogy elfogult vagyok velük szemben. Igaz, közel állnak a szívemhez, tisztelem őket, hiszen más gyermekét, gyermekeit nevelik. Sok vád éri őket, hogy csak a pénzért csinálják, de erre én mindig azt mondom: utánuk lehet csinálni.”

Saját bőrén

Mária nemcsak felügyelte a nevelőszülőket, de hat éve, férjével együtt azzá váltak. Párja első házásságában született fiú kirepült a családi fészekből (onnan már unoka is van). Ezután döntöttek úgy, hogy egy kislányt magukhoz vesznek, nevelt lányuk ma már 17 éves. Mária erről így mesélt: most már saját bőrünkön tapasztaljuk, mit jelent nevelőszülőnek lenni. Mint mondta: akik ezt vállalják, azoknak nyitott könyv az életük, hiszen a gyámhivatal is betekinthet a mindennapjaikba és a vérszerinti szülők láthatását is meg kell oldani.

Beszélgetésünk végén Mária büszkén tette hozzá: a negyven évet úgy dolgozta végig, hogy soha nem volt táppénzen.