Hazatért az aranyérmes cipészmester!

Az alkotásokat a cipészmesternek saját kezűleg kell elkészítenie, a tervezéstől a gyakorlati megvalósításig. Attila négy pár különleges cipővel nevezett az idei, 12. nemzetközi versenyre, amelyen három aranyérmet és egy ezüstöt szerzett. Az értesítő levélben külön kiemelték, hogy örülnének, ha a díjkiosztón személyesen megjelenne, mert egy különdíjat is szeretnének átadni neki. A Wiesbadenbe való kiutazása előtt az Észak-Magyarország és a Borsod Online számára már készítettünk vele riportot. Most a nagy eseményről kérdeztük.

 – Idén 11 országból 48 résztvevő képviselte magát alkotásaival, többnyire európai országokból, de volt egy díjazott az USA-ból (ráadásul egy hölgy), továbbá Japánból és Hongkongból is. Magyarországot édesapám, Kovács József és én képviseltem. A díjkiosztóra csak a szüleim és az öt és fél éves Marci fiam kísérhetett el – sorolta Attila.
Elmondásából tudjuk, hogy a háromnapos rendezvényen minden a kézzel, egyedileg készített cipőkről szólt, és a cipők körül forgott. A mintegy 40 díjazott alkotást egy fél emelet magasságú pódiumon helyezték el üvegvitrinekben, amelyek kiemelkedtek a kiállítók pavilonjainak sokaságából. Mintha a szervezők is azt akarták volna elérni, hogy ezekre az alkotásokra mindenki felnézzen!

– Persze azonnal észrevettem az általam készített cipőket, de hagytam, hogy Marci magától fedezze fel őket. Nagyon büszke volt, hogy ő talált rá elsőként az apja cipőire, mutogatva azokat az arra járóknak, mit sem törődve azzal, hogy nem tudnak magyarul.

A kiállításhoz szakmai vásár is kapcsolódott, ami jó alkalomnak bizonyult arra, hogy a cipővel kapcsolatos alapanyagok, gépek és szerszámok egymásra találjanak a készítők legjobbjaival – mondta el Attila, akit a rendezvény harmadik napján megtartott díjkiosztóról is faggatunk.

– Tudtam, hogy egy különdíjat is átvehetek ezen a napon, de arra nem számítottam, hogy engem szólítanak elsőként az emelvényre. A legkiemelkedőbb teljesítményért járó, az Európai Bőrkereskedők Egyesületének különdíját adományozták számomra.  Igazán felemelő érzés volt, hogy Magyarország képviselőjeként magam mögé utasítottam az összes többi résztvevőt. Büszke volt rám édesapámat is, aki ezúttal 1 bronzérmet és 3 ezüstérmet kapott a nemzetközi szakmai zsűri pontozása alapján.

Tudjuk, hogy Attila nagy gonddal készült a kiállításon és díjkiosztón való megjelenésére, hiszen ki ne lenne kíváncsi, milyen cipőt hord egy aranyérmes cipészmester.

– Valóban sokan megnézték, mi van a lábamon, abban a körben nem kellett magyaráznom, hogy rájabőrből készült a cipőm, a nadrág- és óraszíjam. Elismerően szóltak ezeket látva, hiszen ezt az anyagot rendkívül nehezen lehet megmunkálni a rajta lévő ezernyi csodás gyöngyszerű csontos képződmény miatt.

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet felülmúlni ezt a szenzációs eredményt, a mester így válaszolt:

– Nagyon sokat jelent nekem ez a rendkívüli szakmai elismerés, amit csak a megrendelő elégedett tekintete tud felülmúlni, amikor a nálam megrendelt, számára minden szempontból megfelelő lábbelivel elégedetten távozik.