Klasszis sportolók tenyerelnek

Hajtós Bertalanban még jelenleg is élénken él az a pillanat, amikor későbbi edzője, Nagy József visszajött egy papírért iskolájának a tornatermébe, végignézte az éppen zajló testnevelés órát, majd ezután megkérdezte a „cseperedő Bercit”, lenne-e kedve a judóval foglalkozni.

– Kábé tizenegy éves lehettem, amikor kajakozni kezdtem, ám nem igazán tanultam, inkább edzésekre mentem, amire édesapám azt mondta, hogy „akkor befejeztük a sportot” – mondta a volt kiváló judoka. – Teltek a hónapok, Hejőcsabáról felköltöztünk az Avas-Délre, itt volt a judó, mégpedig a 3-as számú általános iskolában. Édesapám persze megint csak feltétellel engedett el, jelezve, ha nem megy a suli, befejezzük... Nagyon megszerettem ezt a sportot, de az igazsághoz tartozik, hogy jó géneket örököltem, a suliban szinte minden sportban benne voltam. Talán ezek a gének segítettek, mert viszonylag későn, 13 esztendősen indultam, nem úgy, mint most, amikor 6-8 éves kor ajánlott. Az MVSC-re jó szívvel gondolok vissza, kiváló társaim és edzőim voltak, a csapat pedig rendkívül erős. Már nosztalgiával emlékszem arra, hogy amikor 1987 augusztusában leszereltem, vissza akartam térni az MVSC-hez, de a vezetéssel az anyagiakban nem tudtam megegyezni. Pedig én hajlottam a dologra, még engedtem is. Azóta Pesten élek, de nekem Miskolc a hazám... Erről az elismerésről az jut az eszembe: nagy megtiszteltetés és köszönöm, hogy gondoltak rám.

A dereka...

Veréb Krisztián – mint sok más gyerkőc – a televízió által kapott kedvet a sportoláshoz.

– 1988, Szöul, ez az első élményem, amit láttam – vágott bele Rajnai Sándor és Guba Attila egykori „neveltje”. – Hogy mennyire kiszámíthatatlan az élet: akkor, ezen az olimpián Csipes Ferencen, azon a csapaton ámúltam, amiben ő is benne volt, aztán később, amikor már szakosztály-igazgató volt, ő vitt a Honvédhoz... A kezdetek? Az osztálytársam csábított le a Csorba-tóhoz, majd ő abbahagyta... Megtetszett a kajak, részint mert egyéni sportág is, s így csak rajtad múlik minden, a te felkészültségeden. 2004-ben sajnos az első olimpiai válogatón a derekam „beadta a kulcsot”, két hétig szinte béna voltam, aztán jött három hónap rehabilitáció, s bár később visszatértem, kiújult. Még most sem túl jó... Igazából a mai napig nem tudtam teljesen feldolgozni mindezt, hogy nem mehettem Athénba, holott ott voltam a kapujában. Sőt, akár még 2008 is belefért volna... Ami a tenyerelést illeti, arról azt gondolom, hogy illusztris társaságba kerülök. Számítani nem számítottam rá, nem is tudtam, hogy van ilyen dolog a sportcsarnokban...

Apró lépések

Jacsó József a „nagy borsodi” súlyemelők egyike, akinek a kollégiuma három villamosmegállóra volt a diósgyőriek edzőtermétől.

– Anno még jártak toborozni sportolókat, a mi iskolánkban is voltak, s pár haverral úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megnézni az emelőket – elevenítette fel a múltat a hat dél-koreai magyar ezüstérmes egyike. – Persze, dolgozott talán bennem az, hogy erősödhetek, hogy lehet rivalizálni a többiekkel, viszont nagy, távoli célokat nem tűztem ki magam elé, sem kezdőként, sem később. Az olimpiai részvétel sem fordult meg a fejemben, pusztán annyi, hogy jó edzeni, jó mozogni. Pályafutásom során az apró lépéseket szerettem, a fokozatosságot, hogy ma néhány kilót megint fejlődtem, hogy a versenyen olyan eredményt hoztam, ami edzésen addig nem sikerült. Féltem-e a nehéz tárcsáktól? Soha. Ha bármi gond adódik, azt érzi a versenyző, s oda dobja, ahová akarja, vagyis ő irányít. A súlyemelés mellett a jégkorong volt a kedvencem, gyerekként a kövesdi Kavicsos tavon csináltuk, kezdetleges szereléssel.

NÉVJEGYEK

Hajtós Bertalan (cselgáncs)

Született: 1965. szeptember 28., Miskolc.

Klubja: Miskolci Vasutas Sport Club (1978-1986), Budapest Honvéd (1986-1996), Budapesti Spartacus (1996-2000).

Nevelőedző: Nagy József.

Kiemelkedő eredményei: olimpiai ezüstérmes (1992), olimpiai 5. (1988), vb-2 (1993), 2x Eb-1. (1986, 1998), 2x Eb-2. (1985, 1989), 2x Eb-3 (1990, 1994), 3x felnőtt magyar bajnok (1984, 1989, 1990). 1994-től szerepelt a Bundesligában. Négyszeres német bajnok. A TSV Abensberg csapatával a Bajnokcsapatok Európa Kupájának győztese (4x).

Utolsó versenyidénye: 2000.

Jacsó József (súlyemelés)

Született: 1962. június 1., Mezőkövesd.

Súlycsoportja: 110 kg (nehézsúly).

Klubja: Diósgyőri VTK (1977-1989).

Nevelőedző: Szűcs Lajos.

Kiemelkedő eredményei: olimpiai ezüstérmes (1988), vb-2. (1987), 2x vb-3. (1983, 1986), Eb-2. (1983), 2x magyar bajnok (1985, 1986), 2x az év súlyemelője (1983, 1988). Mezőkövesd Pro Urbe-díjasa (1988).

Utolsó versenyidénye: 1989.

Veréb Krisztián (kajak)

Született: 1977. július 27., Miskolc.

Klubja: DVTK (1989-1992), DKSC (1992-1996), Csepel (1996-2001), Budapest Honvéd (2001-2006).

Nevelőedzői: Rajnai Sándor, Guba Attila.

Kiemelkedő eredményei: olimpiai bronzérmes (k-2 1000 m, 2000), vb-2 (k-2, 1000 m, 2001; k-4 1000 m, 2003), vb-3. (k-2 1000 m, 1998; k-2 1000 m, 2002), Eb-2. (k-2 1000 m, 2000; k-2 500 m, 2001, k-2 1000 m, 2001), 3x Világkupa-győztes (k-2 1000 m, 2000, 2002, 2003).

Utolsó versenyidénye: 2006.