Jegyzet: Eszmét, ideológiát vegyenek!

Gondoljunk bele: semmit sem kell előállítani, raktározni, szállítani, mégis busás haszonnal kecsegtet. Egy politikai tömörülés tehát „termék”, így rájuk is a piac szabályai érvényesek; meg kell győzniük a „vásárlóikat”, a szavazókat, hogy őket érdemes választani. Erre persze vannak kiforrott módszerek, amelyek vagy jók vagy nem, vagy működnek vagy nem.

Mindjárt itt van a kedvencem, a telefonos zaklatás. A kampány időszakában nagyjából az összes párt megkörnyékezett, valamiért azt gondolták, hogy nem csak hajlandó leszek végighallgatni a személytelen szövegüket, de ez adja meg azt az apró lökést, amiért pont rájuk fogok szavazni. Nem ez adta. Nálam a tévés és internetes hirdetések is halálra voltak ítélve: ha valaki megzavarja a nyugodt tévézgetésemet vagy kéretlenül egy bannert dug a képembe, az semmi jóra ne számítson. A voksomra meg végképp ne. Beszélnünk kell még a politikusokat ábrázoló óriásplakátokról is. Valamiért ezek sem győztek meg, bárkiét is láttam. Egy nagynak látszó ember szeretne nagynak látszani – jobb esetben bennünket is naggyá tenni. Mindössze ennyi üzenet jött át.

Ezeken kívül van még egy garantáltan működő marketingfogás, amit sajnos csak kevesen alkalmaznak, pedig mindig bejön, ezért én a plakátháborúba bonyolódott pártjainknak is ezt ajánlanám: ki kell tudni, mik a vásárló igényei, és azt kell folyamatosan, ugyanolyan megbízható minőségű termékkel kielégíteni. Hosszú távon ez a legolcsóbb és ettől alakul ki az igazi brand patinája.