Ami maradt: egy matrac és az életük

Matracok, néhol lepedő, ágynemű, volt ahova pokróc is jutott. Zsákokban az, ami maradt, illetve amit ki tudtak menekíteni a víz által elöntött otthonaikból. Kisgyerekek próbáltak aludni, önkéntes lelkészek beszélgettek az emberekkel. A mosdó előtt félórás sorban állás. Az ajtónál regisztráció. Segítők, orvosok, és óvónők, akik próbálták lefoglalni a gyerekeket. Életkép a miskolci sportcsarnokban hétfőn délelőtt: csaknem 400, Felsőzsolcáról kitelepített árvízkárosultat szállásoltak el itt vasárnap. A Jégcsarnokban pedig azok a rendőrök kaptak szállást, akik a védekezésben segítenek.

Hankó György is Felsőzsolcáról jött a családjával, az Akác utcából. Illetve nem jöttek, menekültek. Egy szatyornyi dolgot tudtak csak magukkal hozni, volt benne egy kis ásványvíz, és egy darab kenyér. Minden más elúszott, csakúgy, mint eddigi életük munkája – sorolta. Az átmeneti szálláson aludtak. Nyugtalanul töltötték az éjszakát, idegesek, feszültek, hiszen semmi hír arról, hogy mi van a házukkal – mondta. Igaz, itt kapnak rendes ellátást, a gyerekek uzsonát is, de vannak apróbb kellemetlenségek, például sorban állni zuhanyzáshoz és a WC előtt.

Mi van otthon?

Hankó Béláné azt meséli, nekik zsákolás közben kellett menekülniük. Mindenük a házban maradt, csak a személyit hozták magukkal, meg egy váltóruhát. Aludni ők sem tudtak rendesen, de leginkább amiatt, hogy nem tudják, mi van otthon. Ahogy ő mondta: „Arra jár egésznap az eszem.”

Az önkéntes lelkészek is sorra beszélgetnek az emberekkel. van, aki egy hátmasszázst is kapott, mert menekeülés közben meghúzódott a dereka.

Váradi Gábor, a megyei cigány kisebbségi önkormányzat képviselője is a sportcsarnokban volt tegnap. Ő arról mesélt, hogy a kitelepítettek tisztességesen viselik a sorsukat. A baj azonban, hogy fals információk terjednek arról, hogy mi van az otthonaikkal. Ez sokukat megrémíti – tette hozzá.

Arról is beszélt, hogy a munkaképes férfiakat kivitték a gátakra, hogy segítsenek a védekezésben. A gyerekeknek pedig programokat találnak ki, hogy lekössék őket. Míg ott voltunk egy mesemondó jött hozzájuk, focit és sorversenyeket is szerveztek nekik.

Pénz nélkül menekültek

A Pattantyús Általános Iskolában ugyancsak árvízkárosultak kaptak helyet, elsősorban Bőcsről érkezettek. Itt 130-an voltak hétfőn, és csakúgy, mint a másik három bázison itt is regisztrálták őket. Erre azért volt szükség, mert sok a menekülés közben elszakított család, akik így könnyebben egymásra találhatnak. De a telefon is folyamatosan csörgött, az ország más részein élő rokonok érdeklődtek hozzátartózóikról.

A gyerekeket orvosok vizsgálták meg. Itt is gondoskodtak nekik programról, de a kisfiúk a műfüves focipályán is találtak maguknak elfoglaltságot. Amint elhangzott, hogy ebéd, a gyerekek is fegyelmezetten sorba álltak.

Sok családnak pénze sincs, az is a házban maradt. Így élelmiszert nem tudnak venni, csak arra számíthatnak, amit a szálláshelyeken adnak nekik.

Egyenesen a kórházba

A sportcsarnokban dr. Nagy Ágnes koordinálja a kitelepítettek egészségügyi ellátását. Nagy a nyomás rajtunk – kezdte tegnap. – Hirtelen kezdődött. Beszélt arról is, hogy sok olyan van, akik rendszeresen gyógyszert szednek, nekik most a megyei kórház biztosítja a gyógyszerellátást. A krónikus betegek kezelését is ott oldják meg, például a vesedialízist – tette hozzá. Elmondta: volt, akit már nem is engedtek be a sportcsarnokba, hanem kórházba vitték, mert fertőzése volt. Védőnők, ápolónők is segítik a munkájukat.