Egy hős Alacskáról

Pappné Ábrahám Judit családja jószerével még fel sem tudta fogni, mi történt, hogy Jucus már soha többé nem fog belépni az ajtón. Pedig csak húsz kilométeren múlott, hogy biztonságban elérje az MH PRT nyolcas váltásának hazautazó tagjait szállító gépkocsioszlop az ISAF Északi Régiójának központját, Mazar-e Sharif városát, ahonnan már bajtársaival együtt ő is baj nélkül hazarepülhetett volna. A támadás magyar idő szerint hajnali fél négykor érte a konvojt. Egy katona életveszélyes sérülést szenvedett, ketten súlyosan megsebesültek, Pappné Ábrahám Judit pedig életét vesztette.

Édesanyja, Irénke, mióta meghallotta a dermesztő hírt, volt már dühös, kétségbeesett, és szomorú. Mérhetetlenül szomorú – mintha kitéptek volna belőle egy darabot, mintha elvették volna tőle a jövőt. Azt veszítette el, amit nem lehet pótolni, életrevaló, vidám, mindenki által szeretett nagyobbik lányát. Bánatát nem lehet megérteni, ezt csak az tudhatja, aki veszített már el gyermeket. Ha beszél Jucusról, nyugalmat erőltet magára, önfegyelmét erősíti az emlékezés. Judit Sajószentpéterre járt iskolába, majd az Irinyiben tanult, programozó, könyvelő lett, de itthon nem talált munkát, elment hát Tatabányára egy elektronikai céghez. Hamar kiderült, Judit túl éles eszű operátornak, egyre komolyabb beosztásokat kapott – ennek ellenére átment egy másik, gyógyászati segédeszközöket gyártó céghez. Tatabányán ismerkedett meg Gáborral, későbbi férjével.

Szülei féltették, amikor kiderült, bevonul, szerződéses katona lesz, de mégsem próbálták lebeszélni. „Erős lány volt”, mondja Irénke. Judit édesapja, a gyászát kibeszélni nem tudó Sándor szinte magának jegyzi meg: „Ugyanazt a kiképzést csinálta végig, mint a férfiak, bármelyikükkel felvette a versenyt”.

Judit nem vonzódott különösebben a katonapálya iránt, nem volt „fiús” kislány, de szeretett mindent kipróbálni, érdeklődő volt, nyitott. Talán ezért vett részt több balkáni misszióban is; férjével szinte nem is találkoztak, mert hol Judit volt Koszovóban, Gábor Macedóniában, hol pedig fordítva. Az afganisztáni misszióban végre együtt vehettek részt. Gábor egy hete tért vissza, feleségét már hiába várta haza.

Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy hősi halott, temetésére katonai tiszteletadás mellett hétfőn délután Alacskán kerül sor. Ott, ahol mindenki szerette – ahogy arról a hősök emlékművénél elhelyezett temérdek mécses és virág tanúskodik. Barackvirág-színű rózsa. Ez volt az egyik kedvence, a koszorúján is ilyen virág lesz.

- ÉM-SZP -