Judit hétfőn végleg hazatért

A legtöbb koszorún barackszín rózsák voltak – ez volt az Afganisztánban orvtámadás áldozatául esett Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy egyik kedvenc virága. Ravatala mellette folyamatosan váltották egymást a koporsóőrségen bajtársai, akikkel együtt szolgált Afganisztánban, katonai és politikai vezetők, akik tiszteletüket jöttek leróni a hősi halott előtt.

Bajtársai nevében

A katonanő búcsúztatását ott tartották, ahol fél évtizede esküvőjét, az alacskai kastélykertben. Ravatala egyik oldalán családtagjai, másikon katonai és politikai vezetők – a család háta mögött szinte az egész falu. A kert nagyobbik részét egyenruhás katonák végeláthatatlan sora foglalta el, előttük sorakozott a díszőrség, ami a csapatzászlót kísérve, a tatai helyőrségi zenekar diktálta ütemre érkeztek a kertbe.

Miután a katonatársak lerótták tiszteletüket bajtársuk ravatalánál, felhangzott a Himnusz, majd Sándor Zsolt ezredes, az MH 25. Klapka György lövészdandár parancsnoka bajtársai nevében is elbúcsúzott egykori beosztottjától. Elmondta: bár Pappné Ábrahám Judit augusztus huszadikán nem tett tiszti esküt, de hogy annak szellemében teljesítette a dolgát, az azzal bizonyította, hogy az életét adta a haza szolgálatában. Ezt követően felhangzott a Klapka lövészdandár indulója – amit Sándor ezredes szerint Judit imádott.

Parancsnoka után Kemény István református lelkész búcsúztatta el Pappné Ábrahám Juditot családtagjaitól, barátaitól, majd az Afganisztánból hazatért bajtársai kézben vitték a posztumusz hadnagy koporsóját a temetőig, ahol eldördült a díszsortűz, ami minden hősi halottnak kijár.

Tatáról öt busz hozta a temetésen résztvevő katonákat, kettő pedig azokat, akikkel Pappné Ábrahám Judit részt vett az afganisztáni misszióban. Több jelentkező volt, helyhiány miatt nem is tudott itt lenni mindenki a temetésen, de így is legalább ötszáz egyenruhás tisztelgett a nemzeti trikolórral letakart koporsó, majd a koszorúkkal, virágokkal telerakott sír előtt – és még akkor nem számoltuk más fegyveres testületek parancsnokait, akik szintén eljöttek fejet hajtani. Hogy Pappné Ábrahám Juditot nem csak a hadseregben szerették – erről az a több száz civil gyászoló tanúskodhatna, akik ott voltak a temetésén. Mikor a kastélykertből bajtársai sorfala között a temetőbe vitték a koporsóját, látni lehetett, milyen sokan akarták leróni kegyeletüket: a sor eleje már a temetőben volt, a vége még nem indult el a kastélykertből.

ÉM-SZP