Ütögetett párat a világbajnok

Többek között azért is jó a Miskolc Városi Szabadidőközpont vezetése által megálmodott, kitalált kezdeményezés, hogy még ha egy rövid időre is, de ismét összehozza azokat, akik évek (netán évtizedek) óta nem találkoztak, miután a sors különböző helyekre vetette őket. Meg persze emléket állít „örökre" az egykori kiváló sportolóknak. Az immáron negyedik „tenyerelésnek", pénteken csupa mosolygós szereplője akadt, a leginkább gyakorolt mozdulat a kézfogás, az ölelés volt, mialatt számtalanszor hangzott el a „Szeeevaaasz!", és a „Mi újság?" A három ünnepelt közül a magyar triatlonsport óriása, Kropkó Péter hiányzott, aki igazoltan volt távol, mivel a vörösiszap-katasztrófa elhárítási munkálataiban vett részt. De mindez abban nem befolyásolta a hallgatóságot, hogy őt is megtapsolják, miután a rendezvény szpíkere felolvasta maratoni hosszúságú és minőségi pályafutását.

Egy perc csend

Az önkormányzatot ezúttal Takács Gáborné sportreferens képviselte, aki átadta a nemrégiben megválasztott polgármester, dr. Kriza Ákos üdvözletét is. dr. Szatmáry-Antal Tamás, a sportközpont irányítója a „Miért ők?" kezdetű kérdésre az alábbi választ adta: „Ha manapság valaki a magyar elsőosztályban három gólt rúg három egymást követő meccsen, már sztár lesz. Ha valaki bekerül az asztalitenisz Európa-bajnokságon a tizenhat közé, már sztár lesz. Ha valaki, a triatlonosok közül meghívást kap a hawaii viadalra, már sztár lesz. Számunkra ezek a versenyzők eddig is sportcsillagok voltak, de most már hivatalosan is azzá váltak." Természetesen nem felejtődtek el azok sem, akik már nem nosztalgiázhattak az egykori társakkal, az ő tiszteletükre egy percig némán, csendben állt mindenki a főbejárat előtti területen.

A hangulat egyébként remek volt, egy helyzet pedig pikáns-gyanús, ugyanis a labdarúgóknak járó egyik kupát, Szabó Géza sikeredzőnek éppen a jelenlegi tréner, Benczés Miklós nyújtotta át (aki mellesleg képviselő is már Miskolc önkormányzatában), az alábbi szavak kíséretében: „Gratulálok, szeretnék én is hasonló sikereket elérni". Amúgy meg földiek, hiszen mindkét szakember salgótarjáni kötődésű... A 75 esztendős Szabó Géza, immáron nem négyszem között, az alábbiakat mondta: „Gratulálok azoknak, akik megszervezték ezt a megemlékezést. Az itt lévők példaképek lehetnek a fiatalok számára. Mi annak idején nem ijedtünk meg a pestiektől, remélem, fognak valamikor itt állni olyanok, akik egyszer ezüst, vagy netán aranyérmet szereznek a Diósgyőrnek!" Salamon József annyiban csatlakozott volt szakvezetőjéhez, hogy a diósgyőri foci elmúlt száz esztendejében szereplő valamennyi játékos nevében megköszönte ezt az ünnepséget. Jónyer István is a lényegre törekedett („Örülök, hogy itt voltak a régi barátaim, köszönöm mindenkinek, hogy eljuthattam a világ tetejére"), akit viszont sikerült rábeszélni arra, hogy öltönyben újra ütögessen párat a helyszínen felállított pingpong asztalon – de Szabó Gézának sem kellett szégyekeznie, amikor dekázása során bűvölte a lasztit...

Lassan megtelik a fal jelentős felülete, de lehet még helyet szorítani a „csillagoknak" – akadnak még sportolók, akik miskolciként, vagy miskolci születésüként alkotottak nagyot, emlékezeteset...

ÉM-MI