Cukorgyártás volt, nincs. Miért?

Budapest, Szerencs - Egykoron exportáltuk a cukrot, ma behozatalra szorulunk. A miértre keresik a választ.1889-et írtak akkor, amikor Szerencsen felépült a cukorgyár, amely az akkori Európa legnagyobb cukorgyára volt. S bár az idő nem fogott a gyáron, hiszen egy része változatlan állapotban vészelte át a több mint egy évszázadot, ám az EU szabályozás reformja könnyű szerrel padlóra küldte nemcsak a szerencsi, hanem egy kivétellel valamennyi magyarországi cukorgyárat...

Egy gyár maradt

A rendszerváltás idején, 1990-ben még 12 cukorgyár működött Magyarországon, összesen 600 ezer tonna kapacitással. Két évvel hazánk csatlakozás után, 2006-ban azonban az Európai Unió a termelés csökkentését célzó, azt ösztönző „cukorreformot” vezetett be. Ennek eredményeként a még meglévő 400 ezer tonnás kvóta 105 ezer tonnára csökkent, és egyetlen működő cukorgyárunk maradt, a – külföldi tulajdonban lévő – kaposvári Magyar Cukor Zrt., melynek éves termelése a fennmaradt kvótának felel meg. S mivel hazánk évi cukorfogyasztás 300 ezer tonna körüli, ennek következményeként a korábbi cukorexportálóból importra szoruló, kiszolgáltatott pozícióba kerültünk, amit az árak alakulása ma világosan igazol.

Milyen döntések következményeként kerültünk ebbe a helyzetbe? Többek között ennek kiderítésére megalakult a cukorgyárak privatizációját vizsgáló parlamenti bizottság, amelynek tagjául választották Koncz Ferencet, a Fidesz országgyűlési képviselőjét, Szerencs polgármesterét.

Megismerni a múltat

– Rendkívül fontos, hogy megismerjük a múlt részleteit. Pontosan hogy történt, hogy eshetett meg, hogy az az ország, amelyik képes megtermelni a hazai ellátáshoz szükséges élelmiszer mennyiségét, különösen az ilyen stratégiai élelmiszerből, mint a cukor, behozatalra szorul? Ennél is fontosabb azonban a jelen és a jövő kérdése – hangsúlyozta Koncz Ferenc.

A további részletek a hétfői Észak-Magyarországban olvashatók.

- ÉM -