Meglepődtek, meghatódtak és boldogok

2011 Príma díjasait közvetlenül a díjátadó gála után kérdeztük érzéseikről.

Seres Ildikó színművész

Rendkívül boldog vagyok, mert bár az ünnepség háttérmunkájában részt vettem, én rendeztem ezt a gálaestet, de nem tudtam, hogy én leszek az egyik Príma díjas. (Valószínűleg ezt senki nem fogja nekem elhinni.) Nagyon izgultam egyébként, de az volt a szerencsém, hogy lekötött a rendezéssel járó sok feladat, így nem volt időm azon gondolkodni és töprengeni, hogy mi lesz, ha én nyerem, vagy mi lesz, ha nem. Egyébként mindenféle visszajelzés segít az embernek. Egy ilyen díj azt jelzi, hogy amit eddig csináltam, talán nem volt eredménytelen.

Dr. Roósz András egyetemi tanár, akadémikus

Őszintén megmondom, nem számítottam rá, hogy Príma díjas leszek. Én úgy gondoltam, hogy nálam érdemesebb a másik két jelölt. Természetesen nagyon örülök a díjnak, nagy elismerés ez számomra. Negyven éve dolgozom a szakmában, ez a szakmai elismerés csúcsa. Amikor a közvetlen környezete ismeri el az embert, talán az a legnagyobb öröm. Még szeretnék sokáig dolgozni. Igaz, már benne vagyok a korban, de ha még lehet, és hagynak, akkor jó pár évet szívesen töltenék még a fiatalok között.

Dr. Sándor Zoltán főiskolai tanár, igazgató, karvezető

Természetesen nagyon örülök, hogy én lehetek az egyik Príma díjas. Meglepetés volt számomra, hogy egyáltalán jelöltek, ma sem tudom, hogy ki volt a tett elkövetője. Azt meg végképp nem tudom, hogy miért alakult így a szavazás, mert mint a gálán is elmondtam, a másik két jelölt is megérdemelte volna a díjat, hiszen különböző területen ugyan, de nagyon hasznos dolgot csinálnak itt Miskolcon. Ez az elismerés arra is jó, hogy a saját szakmámra ráirányítja a figyelmet, hiszen ma kevésbé népszerű a kóruséneklés és a kórusmuzsika.

Dr. Szabó Emese orvos, gyermekgyógyász, oktató

Nagyon meghatódtam, hogy én nyertem a közönségdíjat. Nem számítottam rá, hogy ennyi ember szavaz majd rám. És ahogy a színpadon is mondtam, ez csak megerősít abban, hogy jó úton haladunk. Nem csak én, hanem a munkatársaim is, hisz ezt a munkát csak egy szoros csapatmunkában lehet végezni. Úgy gondolom, hogy ezt érdemes folytatni a fogyatékos gyermekek érdekében. Az én lelkemhez közelebb áll ez a közönségdíj, mint a szakmai elismerések. A szakmai díjak is nagyon fontosak persze, de a közönségdíj az mindig jobban megdobogtatja az ember szívét.