„A szerelem sodort a sikerekbe”

Miskolc - A gyógypedagógiától a jogig jutott, közben újságot ír, de még nem tudja, mi lesz, ha „nagy” lesz...

Holló Mária, végzős jogász hallgató kapta az idén a Furmann Dávid-díjat, amelyet immár negyedik alkalommal ítéltek oda a MERt, egyetemi újság, egyik újságírójának. Nem ez az első elismerése, hiszen tavaly a Diák Újságírók Egyesülete által meghirdetett Év diákújságírója pályázaton második lett, majd a MERt különdíjasa. Ez utóbbi egy szerkesztőségen belüli elismerés, amit annak a munkatársank ítélnek oda a kollégák, aki a legtöbbet tett az újságért.

Most pedig jött a Furmann Dávid-díj, erről kérdeztük Marcsit (akivel – mivel kollégák vagyunk – tegeződtünk).

Holló Mária: Még mindig nem hiszem el, hogy megkaptam ezt az elismerést, annak ellenére, hogy nem ez az első díjam. Furcsa érzés, de persze jólesik, annak ellenére, hogy nem értem, miért én kaptam...

ÉM: Nem érted? A kuratórium tagjai, akik odaítélték, mivel indokolták?

Holló Mária: Ők – mint mondták – az eddigi munkáim alapján ítélték nekem a díjat. És azzal indokolták, hogy egyéni a hangvételem, nem félek a szavakhoz nyúlni. Meg az is elhangzott, hogy benne vagyok a cikkeimben...talán azért tudom mindezt nehezen elhinni, mert túlságosan kicsi az önbecsülésem.

ÉM: Ennyi díj után sem mered elhinni, hogy jól csinálod, amit csinálsz?

Holló Mária: De, persze, ezek segítenek, de ismerem a határaimat, képességeimet. Nem tudok például objektív maradni, amelyik téma nem tetszik, azt nem tudom jól megírni, érezni, hogy távol áll tőlem, nem értek hozzá vagy éppen nem érdekel. Éppen ezért nem lennék jó újságíró.

ÉM: Akkor szerencsés vagy, hogy a MERt-nél válogathatsz a témákban. Hogy kerültél az egyetemi újsághoz?

Holló Mária: Találtam egy hirdetést, hogy újságírót keresnek, és beküldtem egy cikket, amely három egyetem vonatkozásában az esélyegyenlőséget, a mozgáskorlátozottak helyzetét latolgatta. Én ugyanis gyógypedagógus szerettem volna lenni.

ÉM: Mi térített el az eredeti tervtől?

Holló Mária: Nem vettek fel a gyógypedagógiára, de a Miskolci Egyetem filózia-magyar szakára igen. Ezt éppen hetedik éve végzem, mert közben jött a jog, és ez lett a nagyobb szerelem. Itt az idén fogok végezni.

ÉM: Mitől lett ez a nagyobb szerelem?

Holló Mária: A szerelemtől...Közben ugyanis megismertem a szerelmemet, aki jogász, és ez arra ösztökélt, hogy jelentkezzem én is a jogra. Nem volt semmi kényszer, bizonyítani akartam magamnak, neki és édesanyámnak. Ő azóta is sokat segít nekem...Így belegondolva furcsa, hogy az életemben eddig minden sikeremet a szerelemnek köszönhettem.

ÉM: Ösztönöznek?

Holló Mária: Inkább azt mondanám, hogy a bizonyítási vágyat hozzák elő belőlem. Az idén talán éppen ezért voltam annyira aktív az egyetemi újságnál is, és talán ennek köszönhetem az elismerést is. Jó dolgokba sodor bele a szerelem.

ÉM: És mi a cél, hogy érzed, melyik az a terület, ahova még elsodórhat?

Holló Mária: Nem tudom..., ha kapok olyan ajánlatot, amely megfelel, elfogadom. De bármi jöhet, nem csak az újságírás. Persze az írásról nem szeretnék lemondani. Ez a „perverzitásom” középiskolás korom óta megvan. Akkoriban senkinek nem mutattam meg az írásaimat. Főleg a problémáimat, szerelmeket írtam ki magamból. De Cs. Szabó Virágnak köszönhetően, aki újságírói kurzusokat tartott, megismerkedhettem az újságírói műfajokkal is. Az egyetemen pedig már Csörnök Mariann volt, aki a legtöbbet töltötte az írásaimmal és a szárnya alá vett. De az álmom most az, hogy ügyész legyek. Talán azért, mert úgy érzem itt még meg tudom mutatni a kreativitásom és a beszédkészségem is használhatom.

ÉM: Ha már említetted, hogy válogatsz a témákban, milyen jellegű cikkeket írsz a MERt-be?

Holló Mária: Korábban volt egy rovatom, nagyon szerettem, az volt a címe: Kávézó. Ebben főleg híres emberekkel, elsősorban stand up comedystákkal beszélgettem. De 2,5 éven keresztül volt jelentek meg okfőzéssel kapcsolatos írásaim, Egy falat koli címen. Tudósításokat kevesebbet vállalok...tudod, az objektivitás miatt.

ÉM