„Érem nélkül nem jöttünk haza”

Miskolc - A Fazekas Gyermekkar nyerte el az idén a Miskolci Múzsa Díjat. Interjú Halmainé Ujvári Máriával, a Fazekas Leánykar karnagyával.Halmainé Ujvári Mária 22 évig volt a Fazekas Gyermekkar karnagya. Ma sem pihen, megalapította a gyermekkórus lányaiból a Fazekas Leánykart. A Miskolci Múzsa Díj így nekik is jár.

- Milyen volt az a 22 év?

Halmainé Ujvári Mária: 1985 szeptemberétől, 2007 nyaráig vezettem a gyermekkart. Nagyon jó szívvel emlékszem vissza erre a 22 évre, mert igaz, hogy nagyon nehéz volt Reményi János után átvenni a kórust, aki mindent tudott a szakmáról, de ugyanakkor nem volt idő ezen töprengeni, hiszen naprakésznek kellett lennem. El is várták egyébként, hogy nagy törés ne történjen a kórus életében a váltással.

Tíz hónap munka után rögtön harmadik díjat nyertünk Debrecenben, a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen, két év múlva pedig ugyanott elsők lettünk, és különdíjat is kaptunk. Büszkén gondolok vissza arra a kórusomra, amelyik ezen az igen nehéz versenyen kiválóan helyt állt. Ezzel tulajdonképpen megnyílt az út Európa felé. És mivel sikerült a gyerekekkel is megértetni, hogy ez csapatmunka, mindenkinek ugyanazt kell akarnia a legjobb színvonalon, így elértük, hogy egyetlen versenyről sem jöttünk haza érem nélkül. Ez mindig újabb erőt adott a következő felkészüléshez.

- A sok-sok országos és nemzetközi elismerés mellett mit jelent a Miskolci Múzsa díj?

Halmainé Ujvári Mária: Óriási megtiszteltetés és nagyon nagy öröm. Boldog vagyok, hogy megoszthatom a jelenlegi kórusommal, a Fazekas Leánykarral, amely azokból a lányokból alakult 2008-ban, akik azelőtt a gyermekkar tagjai voltak. 2007-ben, amikor Japánból hazajöttünk az ifjúsági kórusfesztiválról, a Fazekasban befejeztem a tanítást, de 2008-ban már meg is alakítottuk a leánykart. Hallatlanul jó érzés, hogy ezek szerint a tanítványaimba még gyermekkorukban sikerült elültetni a zene szeretetét, hiszen hiába mentek el az iskolából, énekelni visszajönnek. Most már középiskolásként, egyetemistaként járnak vissza énekelni, rengeteg egyéb elfoglaltságuk mellett.

- A karvezetőnek mit jelent az énekkara? A családja, a barátja?

Halmainé Ujvári Mária: Valóban úgy gondolok rájuk, mint a családomra. Az utazások alkalmával érezzük igazán, hogy egy nagy család vagyunk. Hónapokon keresztül dolgozunk együtt a közös célért, és eközben annyi szeretet és odafigyelést adunk egymásnak, hogy ez rengeteg erőt ad nekem is, de a gyerekeknek is. Természetesen a zene szeretete is mozgatja a mi közös munkánkat, de a zenét nem is lehetne érzelmek nélkül művelni.

- Miért jó az, ha a gyerekek zenét tanulnak, kórusban énekelnek?

Halmainé Ujvári Mária: Érzelmileg óriási feltöltődést jelent a zenével való foglalkozás. Az értelmi szintet is karban tartja, hiszen a gyerekkarok nem énekelnek kottából egy-egy fellépéskor, tehát minden művet meg kell tanulni. Ezenkívül a kóruséneklés fegyelemre nevel, hiszen a próbák csak fegyelmezett légkörben történhetnek. Nem merev fegyelemre gondolok, de nagyon nagy odafigyelésre van szükség az eredményes munkához. A gyerekek ezt meg is érzik egy idő után, és tudják, hogy ezeken a próbákon maximálisan kell összpontosítaniuk.

- Milyen feladatok előtt áll a közeljövőben a leánykar?

Halmainé Ujvári Mária: 2010-ben voltunk utoljára olyan rangos helyen, ahol Magyarországot képviseltük Németországban egy egyházzenei fesztiválon. Itt olyan megtiszteltetés is ért bennünket, hogy egy német professzor, aki Magyarországon a Kodály-módszert tanulmányozta éveken keresztül, bennünket kért fel, hogy asszisztáljunk az ő előadásához, ami épp a Kodály-módszerről szólt.

- A Kodály-módszerről jut eszembe: mit lehetne tenni annak érdekében, hogy visszakapja régi rangját az ének-zene tanítás, a kórusmozgalom?

Halmainé Ujvári Mária: Sok mindent megértem már az alatt a közel 40 év alatt, amit tanítással töltöttem, és fájdalmasan vettem tudomásul, hogy az utóbbi 10-20 évben az óraszám csökkenésével kevesebb lehetőséget adtak arra, hogy eredményesen folyjon a zeneoktatás az iskolákban. Mára odáig jutottunk, hogy tagozaton a kötelező énekórák száma heti két óra, és csak a délutáni szolfézsórákon lehet valamennyire pótolni a kieső időt. Közhelyszerűen hangzik, de a kórusvezetők gyakran emlegetik, hogy Kodály éneklő Magyarországot szeretett volna, a mai életmód azonban egészen másfelé halad. A gyerekek inkább hallgatják a zenét, de az sem mindegy, hogy mit. A minőséget az iskola tudja adni.

A Miskolci Múzsa díj

Miskolc egyetlen civil kulturális díja idén lép a tizedik évébe. A díjat és az alapítványt Vinnai János a Szinva Net kft vezetője hozta létre.  

Később csatlakoztak hozzá mások, és kialakult a mai támogatói kör : a Telvill kft, Autosol kft , Fk Raszter Zrt, Fux Zrt , Müépitész kft.

Az eddigi díjazottak: Müller Péter Sziámi, Marton Éva, Kovács László, Miskolci Dixieland Band, Szinvavölgyi Néptáncműhely, Miskolci Nemzeti Színház, Miskolci Galéria, Kamarás Máté, Máger Ágnes.

A gyermekkar

A Fazekas Gyermekkar (kezdetben nem ezen a néven) 1963-ban alakult meg. 1970-től Homródiné Engi Zsuzsa volt a kórusvezető, 1971-től 1985-ig Reményi János karnagy vezette a gyermekkart. A karmesteri pálcát 1986-ban Halmainé Ujvári Mária vette át, jelenleg pedig Balásné Molnár Ildikó áll a kórus élén. A repertoáron a gregorián zenétől a kortárs zeneszerzők művéig számtalan mű szerepel, miként Kodály és Bartók kórusművei is.  

A kórus számos elismerést kapott az elmúlt évtizedek alatt. Csak a közelmúlt sikerei: 2004-ben aranyérmet szereztek a brémai kórusolimpián, 2006-ban szintén aranyérmet hoztak haza Olomouc-ból, a Nemzetközi Kórusversenyről, 2007-ben pedig Magyarországot képviselték az V. Ifjúsági Világ Kórusfesztiválon Japánban.