„Gyönyörű ügyet szolgál” - ÉM-interjú Miklós Tiborral

Miskolc - Rendezője, írója, dalszövegírója volt már a musical-operaelőadásnak, a fővédnöke most először...

A daganatos betegségben szenvedő miskolci, féléves Matísz Barbara 5 műtéten és számos kezelésen van túl, a család összes tartalékát felélte, holott a kislánynak steril szobára lenne szüksége. Ehhez kívánt segítséget nyújtani a miskolci 4-Dance Club Táncstúdió Ifjúsági Egyesület vezetője, amikor felkérte a Kalkuttai Teréz Anya életét feldolgozó „Kiálts szeretetért!” íróját, dalszövegíróját: legyen a fővédnöke a miskolci jótékonysági előadásnak.

- A „Kiálts a szeretetért!” három bemutatót (Rock és Musical Színház, 2005; Kisvárdai Várszínház, 2008, Bakáts téri templombeli oratorikus előadás 2006) és összesen több mint 120 előadást élt már meg. Miben jelent újat ez a miskolci bemutató, illetve előadás, s miként fogadta a felkérést?

Miklós Tibor: Örömmel, minthogy gyönyörű ügyet szolgál. Túl azon, hogy Hutter Linda, az egyesület vezetője nagyon közel áll hozzánk, koreográfusként, rendezőként és színpadi emberként is sokra tartjuk.

- Az előzmények ismeretében milyen fogadtatásra számít?

Miklós Tibor: Nagy szívfájdalmunk, hogy az utóbbi időkben, ami alatt jó 10-12 évet értek, a színházvezetőket nem igazán érdeklik a közönség jobbítását, nemesítését szolgáló darabok, ehelyett kétségbeesetten pislognak a kasszára. Szomorú, hogy ezt a darabot sem tűzik műsorra, holott minden egyes előadás ünnep volt mindenki számára. Ezt levelek sora bizonyítja. Egy 12 unokás nagyapa, aki pedig nem tartozik a lépten-nyomon levélírók közé, megvallotta, hogy noha egész életében templomjáró volt, tartotta a hitét, Istenhez, Jézushoz soha olyan közel nem került, mint ezen előadás közben. De idézhetem Jánoskúti Márta jelmeztervezőt, aki azt mondta: ez az előadás imádság erejével ér föl. Vagy Vágó Istvánt, az örök szkeptikust, aki kijelentette: ezt a darabot mindenkihez el kellene juttatni.

- A főszerepet alakító Nagy Anikó Jászai-díjas színésznő is azt nyilatkozta korábban: minden előadás megtisztulást jelent a számára. Feltételezem: Önre is hat a darab, esetleg vannak olyan csúcspontjai is, amelyek még mindig nem hagyják hidegen.

Miklós Tibor: Több ilyen is van. Ilyen a Nobel-díj átvételekor megszólaló ária, vagy amikor Teréz anya Beirutból elhozza a beteg gyermekeket a legnagyobb tűzharc közepette. Csúcspontnak érzem, zenei és szöveg tekintetében egyaránt a Hallgatás értéke című kettőst, amelyben úgymond Teréz Anya és Jézus véleménye ütközik: egyfelől milyen szép és szent dolog lehet a hallgatás, másfelől pedig milyen könnyen válhat bűnpártolássá. Az benne a felemelő, hogy mindkét igazság igaz.

- Miskolcon is Nagy Anikóé a főszerep, aki az Ön felesége. Így az életben is megtapasztalhatta, miként hatott rá ez a szerep.

Miklós Tibor: Azt találtuk ki, hogy ő végigjárja ugyanazokat a stációkat, amelyeket alakítania kell. Ezért önkéntesként részt vett a Teréz Anya budapesti házában szolgáló nővérek szolgálatában. Kora hajnalban már 80-90 hajléktalan várja a kapunyitást, akiknek azon túl, hogy háromszori étkezéséről gondoskodnak, foglalkoztatják is őket, de ami ennél is lényegesebb, figyelnek rájuk, beszélgetnek velük, emberként kezelik őket. Együtt mennek templomba, s a közös ima utáni vacsorát követően még ki is takarítanak utánuk. A budapesti előadás koreográfusa, Fincza Erika is megpróbálta, de ő két alkalmon nem jutott túl: annyira megerőltetőnek találta, elsősorban lelkileg. Ott aztán mindent oda kell adni, amiért „cserébe” Anikó azt érezhette: egy picit jobb tudott lenni.

Szalóczi Katalin

Az előadás és a fővédnök

Baróthy Péter - Miklós Tibor: „Kiálts a szeretetért!” musical-opera miskolci bemutatójának rendező-koreográfusa: Hutter Linda  

Főszereplője: Nagy Anikó

Helyszíne: a Művészetek Háza

A jótékonysági előadás időpontja: január 14. 19 óra.

Névjegy: Miklós Tibor

Jogi karon és esztétika-filozófia szakon szerzett diplomát, majd dramaturgiát és rendezést tanult Varsóban a Józef Szajna színházában. Egyetemistaként a Szegedi Nemzeti Színházban, a Bartók- és Fővárosi Operett Színházban dolgozott. 1972-ben saját fordításában és rendezésében, az általa szervezett társulattal oratórikus előadásban vitte színre a Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperát, amivel megalapozta a műfaj hazai létezését.