Már kipróbálta a miskolci villamost

Miskolc - Katonás rendet ígér, a szakmaiság pedig csak hab a tortán.A katonaságtól, Budapestről, érkezett a Miskolc Városi Közlekedési (MVK) Zrt.-hez Kókai Ernő, a cég vezérigazgatója. Majdhogynem a Zöld Nyíl pályaépítésének végére csöppent bele a projektbe. De feladata akad így is bőven. Most "tanulja" a Zöld Nyilat, de már utazott a miskolci villamoson. És még sokmindenről beszélt és kérdeztük, amikor ellátogatott szerkesztőségünkbe.

- Korábban katona volt...Mi volt a kinevezése mellett szóló legfőbb érv?

Kókai Ernő: Őszintén szólva nem tudom, azokat kellene megkérdezni, akik felkértek. De azt gondolom, azért döntöttek mellettem, mert ismerték, hogy az előző munkahelyemen, milyen vezetési stílust képviseltem, és milyen szakmai sikereket értem el. Ha a honvédség egy csapatát tudtam vezetni, akkor alkalmas lehetek egy ilyen szervezet vezetésére is.

- Ez azért másfajta szakmai felkészültséget igényel, nem?

Kókai Ernő: Nem feltétlenül. Nyilván, ha egy közlekedési mérnök áll a cég élén, aki ért az adott szakmához, az csak hab a tortán. De egy szervezetnek a vezetéséhez alapvetően szervező- és vezetői készség kell. Persze nem árt a szakmaiság, mert akkor tudom, mit miért teszünk. De ebben az esetben arról van szó, hogy a vállalatnak szilárd elképzelésű vezetője legyen, aki olyan szemléletet képvisel, amely előre viszi az ügyeket.

- Mi ez a szemlélet?

Kókai Ernő: A gyakorlatom eddig is az volt, hogy a munkatársakat partnernek tekintettem. Ezt szeretném továbbvinni: jó kapcsolat kialakítása, de szigorú számonkérés. Nálam a munka akkor van befejezve, amikor visszajelzést kaptam a teljesítésről.

- Azt nyilatkozta, eddig semmilyen formában nem volt köze a közösségi közlekedéshez, csak a tanulmányai során találkozott vele.

Kókai Ernő: Ez pontosan úgy hangzott el, hogy tanulmányaim során találkoztam már ezzel a területtel, de utána nem műveltem, azaz nem irányítottam olyan szervezetet, amely a közösségi közlekedéssel foglalkozna. De a katonai közlekedés szervesen kötődik a közösségi közlekedés rendszeréhez, sőt néhány eleme analóg. Például menetrend, pontosság, megfelelő mennyiségű szállító eszköz megválasztása, stb. Ezen analógiák alapján kiválóan lehet egy közlekedési vállalatot vezetni. Segítséget pedig Grieger Ernő forgalmi igazgatótól kapok. Ő jól ismeri a miskolci közlekedést, az itteni szervezetet.

- Ön nem miskolci, Budapestről érkezett. Ült már a miskolci villamoson?

Kókai Ernő: Egyik délután villamosoztam, az 1-sel mentem egy teljes kört. Megnéztem a Felső-Majláth-i végállomást, pár szót beszélgettem a villamosvezetővel is. Pont akkor mentem, amikor műszaki probléma volt. Tehát megtapasztalhattam azt is, amit az utasok, ha gond van. A véleményem az, a pálya nagyon jó, ezt a villamosvezetők is megerősítették. De sok munka van még hátra: a megállókat be kell fejezni, a Felső- Majláthi végállomáson is sok a tennivaló. Azt gondolom, ha jönnek az új villamosok, amire most már jó esély van, az mindenképpen javítja a forgalmi-, kényelmi-, tájékoztatási helyzetet.

- Szinte a vége felé csöppent bele a Zöld Nyíl projektbe, amely elég összetett. Mennyire látja át?

Kókai Ernő: Természetesen ez egy nagy projekt, melybe mindenképpen mélyen bele kell, hogy lássak. Éppen ezért az időm nagy részét az tölti ki, hogy ezzel ismerkedem. Ebben is segített Grieger Ernő. Most már kezdem átlátni azokat a szerződéseket, amelyek ezzel kapcsolatban keletkeztek. És mondhatom: szerencsés időszakba kapcsolódtam be, hiszen most van a villamos-beszerzés. A közbeszerzési döntőbizottság döntését követően meg lehet kezdeni a szerződés előkészítését, és magát a szerződéskötést, hogy a villamosok minél hamarabb megérkezzenek.

- Korábban figyelemmel kísérte a projektet?

Kókai Ernő: Onnantól, hogy a cégvezetői felkérést megkaptam. Korábban csak annyira, amennyire bárki követni tudta az interneten, hírekből. Az elmúlt két hétben természetesen már a mélyére néztem, és kialakult bennem egy irányvonal.

- Mint említette a felkérése egy rendezett, fegyelmezett szervezet kialakítására szólt. Ez mit jelent majd az utazók számára, illetve az ott dolgozók számára?

Kókai Ernő: Beszéljünk először az utasokról...reményeim szerint azt tapasztalják majd, hogy az, ami kikerül a vállalattól - jelesül az autóbuszok, villamosok, járművezetők, ellenőrök, stb. - azok megjelenése, utasokhoz való viszonya egy pozitív irányt vesz. Ha nem is katonai szervezetet szeretnék csinálni...

- De katonás rend lesz?

Kókai Ernő: Így van, elvárom a katonás rendet. Például nekem tetszik - és ezt a hagyományt tovább fogom erősíteni -, hogy formaruhát viselnek a gépkocsivezetők. Ez egy olyan megjelenés, amellyel el lehet adni a céget. Ugyanezt szeretném elérni a járműveknél is, hogy megfelelő tisztasággal, műszaki állapotban kerüljenek ki a forgalomba. A járművezetők szinte a legfontosabb részei a szervezetnek, hiszen ők adják el, azt az árut, amit mi megtermelünk, a közlekedési szolgáltatást.

A dolgozókat pedig annyiban érinti, hogy többet találkoznak majd a vezérigazgatóval. Terveim szerint olyan irányítási rendszert vezetek be, ahol nemcsak írásbeli, de szóbeli feladatkiadás lesz. Tervezek olyan fórumot is, félévente legalább egyszer, ahol a dolgozókkal is találkozhatok. Azért, hogy belelássanak a vállalat ügyeibe és elmondhassák véleményüket.

- Észak-Magyarország -