Nézőpont: Vajon merre menetelünk?

A borsodi éhségmenet tetszett a médiának. Lapátolt-e, vagy sem a képviselő, ki mit mondott - ivott esetleg –és így tovább. Mondhatni, elérte a célját, hiszen médiafigyelmet váltott ki, a szervező ellenzék és a kormánypárt is szétnyilatkozhatta magát az ügy kapcsán és így tovább. Mindenki jól járt. Kiss László jegyzete.

Mindez nem von le semmit azoknak az áldozatkészségéből és elkeseredettségéből, akik civilként végigcsinálják ezt a tortúrát. És abból sem, hogy a borsodiak sorsa az egyik legaggasztóbb dolog ma Magyarországon.

Azért mégis kár, mert maga az ügy nem egy egyszerű médiaesemény. A borsodi éhezés ugyanis nem lenne szabad hogy médiahack, akció, pártcsatározás tárgyává silányuljon. Tökéletesen sikerül ugyanis így benyomni az egészet a plasztikcicik és az aktuális celebhírek közé valahová a színes szórakoztató felületeken. Ráadásul így nem is tűnik a kívülállók számára olyan drámainak az egész, igaz, hiszen elhuzavonáznak egymással politikusaink, az egyiknek jobb ötlete támad, mint a másiknak, a cikkek, fotók sorra születnek.

A borsodi éhezés és nyomor pedig maga a véres valóság. És nem két év alatt, és még csak nem is tíz év alatt alakult ki, hanem sokkalta mélyebb gyökerű probléma. Volt egy időszaka, amikor megoldódni látszott, a téeszcsés és kohászati nagyüzemes csúcsévekben. Azután csak lefelé, lefelé, lefelé. Senki nem tudta, tudja megállítani. És úgy tűnik, ma sem sikerül, sőt, a baj egyre nagyobb. Egy ma már nem is létező, hajdanán kormányon is lévő párt egyik vezetője azt tanácsolta nemes egyszerűséggel, amikor ezt – az akkor már világosan látható – helyzetet vázolták neki az itteni újságírók: el kell költözni!

Hát elég sokan megfogadták ezt az általuk nem is hallott tanácsot, de elköltözni mégsem költözhet el mindenki. És aki marad, az még nagyobb szükséget szenved, hogy hiányzik majd a tanultabb, teremtő és szervezőkész réteg, akire alapozható bármilyen fellendülés. Nagyon kíváncsi lennék, hogy jelenleg készülnek-e pontos társadalmigazdasági prognózisok erre a térségre. Hányan fognak itt lakni és kik, és látva a jelenlegi gazdasági trendeket és elég jól megrajzolható pályákat, vajon mennyire fejlődik majd itt az ipar, a foglalkoztatás. Azaz nem az álmokra épített, „ilyet szeretnénk majd” típusú tervezgetés, hanem annak a felfestése, hogy mi lesz, ha csak – és ez egy pozitív forgatókönyv! – ugyanannyi fordítódik erre a térségre, mint most, és a többi meghatározó körülmény is nagyjából változatlan marad.

Ez például roppant módon érdekelné a médiát, higgyék el nekem. Tele vannak a leglátogatottabb oldalak is a különféle jövőforgatókönyvekkel, jó lenne látni egyszer egy bőrünkre menő helyit is. Olyat, amelyik világosan láttatja a helyzetet és az ebből számítható perspektívát is. Lehet ám szociográfi ákkal, tanulmányokkal, publikációkkal, tényekkel is médiaszenzációt csinálni, ütni, robbantani, sok példa van rá. A menetelés igaz tutibb híradós anyag – sokmillió nézővel. Akik el is felejtik egy hét múlva, hogy mit is láttak.

- Kiss László - 

Halad a „Munkát, kenyeret” menet

Aki akar dolgozni, valóban tud?

Mezőkövesd: Fidesz-MSZP hólapátcsata

"Munkát, kenyeret!" menet - Még bírják a menetet