2012.03.28. 09:26

Jegyzet: Nagyot álmodott a vándor üveges

Címkék#üveges #vándor üveges #Szántó István #Ágotha Tibor #Ady híd #Miskolc #jegyzet #nézőpont

<em>Az alábbi kép a fiatalon elhunyt Ágotha Tibor fotóriporter műve. Pontosan 1970-ben készítette a miskolci Ady hídnál. Tibor mesterien örökítette meg a soha vissza nem térő pillanatot. Hiszen igazából az üveges tót már akkoriban is olyan ritka volt, mint a biciklivel utazó vándorköszörűs vagy házaló esernyős</em>. <strong>Szántó István jegyzete</strong>.

Az alábbi kép a fiatalon elhunyt Ágotha Tibor fotóriporter műve. Pontosan 1970-ben készítette a miskolci Ady hídnál. Tibor mesterien örökítette meg a soha vissza nem térő pillanatot. Hiszen igazából az üveges tót már akkoriban is olyan ritka volt, mint a biciklivel utazó vándorköszörűs vagy házaló esernyős. Szántó István jegyzete.Látható, hogy az öreg északi szomszédjaink hagyományos ruházatában szunyókált. Lábán fűzős, hosszúszárú bocskor, ami megkönnyíthette a járását hátán, a képen is látható üvegtartó faráccsal. Az, hogy már nincs, semmi a tartóban azt jelzi, jó napja lehetett. Sok repedt törött ablakról álmodhat. Könnyűszerrel, mivel abban az időben még bőven voltak földszintes házikók a környéken, amelynek lakói örülhettek az arra baktató üvegesnek.

A patakot lefedték és a helyén ma már a város legforgalmasabb csomópontja található. Ahol az öreg bóbiskol manapság egy szánalmat keltő koldus üldögél a Szinva park előtti járdaszigeten. Így aztán csak mi szép korúak tudjuk, hogy mi lehetett a patak túlpartján látható zsákutcában.

A mostani divatárubolt helyén volt egy bicikli és motorkerékpár üzlet a Borsodi Iparcikk vállalat üzemeltetésében. A kínálat természetesen hazai Csepel kerékpárokból és Pannónia és Danuvia motorokból állt. Ezeket meglehetősen drágán kínálták és sosem volt belőlük elegendő. Alkatrésznek is híján voltak. Megveszekedett motorosként már a hatvanas évek közepétől állandó bámészkodó voltam itt. Sóvárogva csodáltam az egri Bervák és Panni robogok után az ötven köbcentis csehszlovák Jáva 05-söket és az NDK-s Simson Schvalbéket, s Starokat. Tizenévesen ezekkel a motorokkal bármikor szert tehettünk a vágyott benzintyúkra. Hogy aztán a ricinussal tuningolt benzin gőzétől megcsapva gyűjteni kezdhessünk egy Trabantra.

Az üzlet előtti csillaggarázsban parkolt Steiner Sanyi bácsi nagykerekes Wartburgja. Ő nyugalomba vonulásáig a Szeles utcában székelő belker szállítási vállalat igazgatója volt. Sofőrből lett vezető, így ha csak tehette állandóan bütykölte a házuk előtt az autóit. Délelőttönként a felnyitott motorháztető alatt matatott vagy a Csombi kutyáját sétáltatta a patak partján. Várta az arra járó barátait egy kis dumcsizásra. Felesége Editke az autóker vezetője volt, a közelmúlt hunyt el. Nő létére – noha sosem forgatta a volánt – mindenkinél jobban szinte zseniálisan ismerte a teherautók alkatrészeit.

Abban az épületben lakott egy osztálytársam, Kendrusz. Nem egy szokványos, könnyen megjegyeztem a vezetéknevét, mint azt is, hogy mindig kileskelődött a házmesterlakás ablakán.

A vándor üveges ébredezik. Zavarhatja a sok csörömpölő villamos, a mögötte pufogó Tefus kocsi. Messziről jöhetett, gondolja, mielőtt hazaballag, lehúz még egy fröccsöt. Nem kell messzire mennie. Bármerre indul, kocsmába botlik. Tele a környék olyan italbolttal ahol a derék bőrkötényes csapos szegre fűzi a pénztári blokkot. Ám előtte ő is megnézi magának az utolsó üveges tótot.

- Szántó István -

Jegyzet: Zugtévézés a lottóházban

A miskolci panelkorszak kezdetén valóságos paradicsomnak tűntek ezek a tágas, aránylag magas beltéri lakások. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: A középkor lehelete

Mi miskolciak félszavakból is megértjük egymást. Számunkra egy Sötét kapu létezik. Az az egy, amely összeköti az Avas felől leereszkedő Rákóczi utcát a Széchenyi úttal. Ha valami állandóságot keresnék, a változó mikrovilágunkban ennél biztosabbat aligha találnék. Nem tudok úgy átmenni ezen a dufarton, hogy meg ne érintsen a középkor lehelete. Tűző nyári napokon is sejtelmes hűs árad a nyitott árkád alatt. Szántó István jegyzete

Jegyzet: A levegőbe röpített Székelykert

Ez az egyetlen fotó számolatlanul ontja az ihletet. A Kossuth utcai iskolában jártam hét évig így kitörölhetetlenül emlékszem erre a városrészre. A Pátria ház helyén évszázadokig állt a Béke étteremnek átkeresztelt Székelykert az egyemeletes ódon ház földszintjén. Hazafelé ballagva beláthattam a széles üvegablakokon át a szerény vidéki vendéglőre hajazó sörözőbe. Estefelé pedig már korán kihallatszott a cigányzenészek hangolása. Ez az inkább vendéglő, mint étterem szerves része volt a városrész búfelejtő múlató negyedének. Ez volt a legpuritánabb, hűs boltíves kistermeivel a leghangulatosabb szórakozóhely Miskolcon. Szántó István jegyzete

Jegyzet: A letarolt zsidófürdő

Mitől híd az Ady híd? Már a kérdésen is fennakadt az unokám, mint, a városunkba látogatók közül sokan mások. Majd megmutattam a cikk alatti régi képet, amelyen még szabadon patakzik a Pecze a Szinvába. A hídon suhanó Nísa, Polski Fiat, Moszkvics és Trabant pedig jelzi, hogy a hetvenes években készülhetett a fotó feltehetően annak a háznak az erkélyéről, amelynek utcai frontján csaknem mindig ruhás üzletek voltak. Szántó István jegyzete

Jegyzet: Béke téri vurstli

Nehéz úgy elsétálni a Búza tér mellett, hogy ne jusson eszembe a mostani dzsumbuj hatvanas évekbeli arculata. Az egyszerű földes grund a görög katolikus templom előtt ahol egymást váltották az állatvásárok és az utazó cirkuszok. Sokszor megesett, hogy a szegényes sátrakból kihallatszott az elefánt trombitálása vagy az oroszlánüvöltés. Tinédzserként irigyeltem az idősebb barátaimat, akik egy-egy jegyért egy állónapot robotolhattak a sátor felállításánál s segédkezhettek a tevék etetésénél. Szántó István jegyzete

Jegyzet: Klónozzuk a villanyrendőrt

Az öregség legbiztosabb jele, ha már mindenről eszünkbe jut valami. Miskolc legjellegzetesebb létesítményéről, a villanyrendőrről a képünkön látható emeletes vaskalitka képe ugrik be mindannyiunknak. Szántó István jegyzete