Az Észak-Magyarország 2012-es Segítünk Segítője Díjkiosztón elhangzott indoklások

Miskolc - A 2010-es karácsonyi Segítünk akciónkat a Szendrőládi Nemadomfel Ház lakói számára szerveztük. A ház vezetőjétől, Béres Lászlóné, Erikától tudtuk, hogy ezek a roma gyerekek életükben nem jártak bábszínházban. Így mi hívtuk fel a Csodamalom Bábszínház igazgatóját, Tulipán Gábort: nem látnák-e vendégül őket. Azonnal igent mondott, de hozzátette: erre legközelebb januárban nyílik lehetőség. Telefonon egyeztetve közösen kitűzték a január 28-i dátumot. Abban is megállapodtak: előtte még emlékezteti Erika a direktort. Így is volt. Ő ekkor értesült arról: Tulipán Gábor tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláról. Szabó Attila volt, aki megnézte elődje naptárát, ahová precízen be volt jegyezve: „szendrőládi Nemadomfel Ház, 30 fő, előadás után színpadi beavató”. Nem volt kérdés, hogy beváltotta az ígéretet, s ezzel a gyermekeknek feledhetetlen élményt szerzett.

Köszönet : a Csodamalom Bábszínháznak, Szabó Attila igazgatónak!

Még mindig a Nemadomfel Ház karácsonyi akciójához kanyarodunk vissza: sok ajándék gyűlt össze, annak ellenére, hogy abban az évben az árvíz próbára tette a segítőkészséget. Azonban az utolsó napokban kétségbeesetten láttam, hogy éppen könyvek nincsenek az adományok között, holott 1-2 agyonolvasott meséskönyvnél több nem volt a Házban. Ugyanakkor ott jártunkkor azt is tapasztaltam, hogy a mesék még a legvirgoncabb gyermekeket is magukkal ragadják, szinte szomjazzák a verseket is. Ekkor fordultam segítségért az Első Miskolci Szivar Klub elnökéhez, Mészáros Lászlóhoz, nem támogatnák-e e nemes célt. Jóllehet , az alapító okiratukban nem szerepel efféle támogatási tevékenység – amire hivatkozva más klubok elutasítottak - ám minthogy ez a klub baráti alapon jött létre, az elnök tagtársaihoz mint a barátaihoz fordulhatott, akik közül néhányan – vele együtt – a zsebükbe nyúltak, s így összeadtak annyit, hogy abból már megalapozhattuk a Nemadomfel Ház házi könyvtárát. Mint Erika beszámolt róla, azóta is nagy becsben tartják a köteteket, s naponta forgatják őket.

Köszönet: az Első Miskolci Szivar Klubnak, Mészáros László elnöknek!

A Csillag születik tehetségkutató műsorban tűnt fel tavaly a prügyi duó: Babos Ricsi és Horváth Richárd. Először falujukban kerestük fel a két fiút, aki közül a zongorakíséretet biztosító Ricsiben volt több elszánás és tehetség, amit a miskolci zeneművészeti szakközépiskolában is igazolták, ahová közbenjárásunkra külön eljárás keretében fel is vették. Ám a taníttatásal járó költségeket a család nem tudta fedezni, és bár ígérték neki, saját hangszert sem kapott, így kiiratkozott. Ám ez a kis idő is elég volt ahhoz, hogy fontos kapcsolatokat építsen ki. Többek között felkeltette egy osztálytársa édesanyjának is a figyelmét, aki, noha nem bővelkednek a pénzben, maguk is három fiút nevelnek, rokoni körben összegyűjtött annyi pénzt, hogy abból Ricsinek szintetizátort vásárolhattak. Később ezt még egy „viharálló” tokkal is megtoldották. Majd mikor Ricsi új énekes párjával, a konziban megismert Dósa Krisztiánnal az újabb válogatóra is bejutott a legjobbak közé, még új ruhaneműt, cipőt, sőt, még egy okostelefont is vett neki, hogy ne érezze magát kényelmetlenül a pesti környezetben. Amikor önzetlen jótevőjével, Pásztorné Halász Judittal telefonon beszélgettem, s még azt is megtudtam, hogy saját fia, Ricsi volt osztálytársa, nemrég csontvelő-transzplantáción esett át, ő emellett más gyermekével is képes törődni, bevallom, elsírtam magam...

Köszönet: Pásztorné Halász Juditnak!

Megkönnyeztem annak a családnak a történetét is, ahol hosszú várakozás után hármas ikreknek adott életet az édesanya, Nagy Éva. Fél év múlva azonban kiderült: az egyik csöppség, Gyöngyvér fejlődését rosszindulatú agydaganat akadályozza. A műtétet, csontvelő-transzplantáció követte. Csakhogy a családnak nem futotta steril szoba kialakítására. Nem volt megfelelő a fűtés sem, de a három kicsi mindennapi ellátása is gondot okozott… A segítőknek köszönhetően meglett a steril szoba, a kazán, korszerűsítették a házat. Mégis, amikor arról kérdeztem Évát, hogy kiket tüntessünk ki, elsőként egy orvosi és gyógyászati segédeszközök kereskedelmével foglalkozó cég jutott eszébe, amely vállalta, hogy ameddig csak szükségük van a kicsiknek pelenkára, a teljes mennyiséget biztosítják számukra. S természetesen azóta is állják a szavukat. (Jó hír, hogy Gyöngyvérnél a legutóbbi vizsgálatok már nem mutattak ki rosszindulatú elváltozást.)

Köszönet a PR-MED Bt.-nek, Dr. Popovics Rudolf tulajdonosnak és Dr. Popovicsné Illés Edit üzletvezetőnek!

A legutóbbi karácsonyi akciónkat a vilmányi gyerekek megsegítésére indítottuk. De már előbb is foglalkoztunk velük, minthogy az iskolában a kifizetetlen számlák miatt kikapcsolták a gázszolgáltatást, ami miatt nem csak fűteni nem tudtak, de főzni sem. (Többségében olyan gyerekekről van szó, akiknek vagy itt, vagy sehol nem biztosítják a napi egyszeri meleg ételt.) Az ÉMÁSZ befizette azt az összeget, amely a visszakapcsoláshoz és a fagymentesítéshez elegendő volt, de az üzemszerű működéshez ez még kevésnek bizonyult. Amikor ez cikkünkből kiderült, és segítséget kértünk, az ÉMÁSZ osztályvezetője ismét akcióba lépett, s nyomban küldtek annyi szenet, amely kitartott karácsonyig. E nélkül nem tudták volna megtartani az óvoda és az iskola közös ünnepségét sem, amely olvasóink ajándékai által lett sok gyermek számára emlékezetessé.

Köszönet az ÉMÁSZ Nyrt.-nek, Irlanda Boglárka osztályvezetőnek!

Alig jutottunk túl az ünnepen, amikor kaptuk a hírt: leégett egy miskolci család háza, s a három gyermekből egy bennégett. Az apa külföldön tartózkodott, az egyik kislány kórházba került. Még aznap este felkereste szerkesztőségünket az anya. Elmondta: annyi ruhájuk maradt, ami éppen rajtuk volt, illetve a kórházban fekvő gyermeknek semennyi. Gyors segítségért egy hirtelen ötlettel felhívtam a miskolci Holdam Egyesület elnökét: hátha mint maga is kisgyermekes édesanya, jobban átérzi a szerencsétlen anya helyzetét. Úgy is volt, nyomban körsms-ezett, s másnap reggel, amint saját kislányát elvitte az óvodába, már meg is hozta az első adag ruhaneműt - amit később több is követett, köszönhetően az egyesület többi tagjának is. Ebben az esetben abszolút bebizonyosodott a kétszer ad, ki gyorsan ad igazsága. Ez, mint kifejezte, lelki erőt és fogódzót is adott az anyának kilátástalan helyzetében.

Köszönet a Holdam Egyesületnek, Szigetvári Eszter elnöknek!

Ezzel az idei Segítünk Segítője érmek átadásának végére is értünk, azonban van még két pár meghívottunk, akiket nagy szeretettel és tisztelettel látunk vendégül, sőt kihagyhatatlanok azok sorából, akiknek köszönetet kell mondanunk. Ráadásul nem is maradtak Segítünk érem nélkül - hiszen van is már nekik belőle. Olyan visszatérő segítőkről van ugyanis szó, akik évek óta folyamatosan támogatják akcióinkat. Köszönet illeti Kovács Gábornét, Kovács Gábort és családjukat. A most sorra vett időszakban támogatták a két karácsonyi akciónkon túl azt a múcsonyi családot, ahol az édesanya évekkel ezelőtt tolókocsiba kényszerült, s gyógyíthatatlan ideggyógyászati problémája miatt egyre rosszabb állapotba kerül, így nagyon nehezen neveli három gyermekét. De segítségére siettek annak az ötgyermekes ónodi családnak is, ahol az egyik kislány, a 12 éves Rita életét szívtranszplantációval mentették meg az orvosok. Nemcsak adományokkal segítették őket, de azzal is, hogy személyes kapcsolatot alakítottak ki velük, amelyet azóta is ápolnak.

Oklevéllel és virággal köszönjük meg Kovács Gábornénak, Kovács Gábornak és családjuknak.

Amikor elindítunk egy nagyobb akciót, mindig bennem a félsz, hogy nem talál-e süket fülekre, az egyre nehezebb gazdasági körülmények között egyre inkább. Ezt a helyzetet szokta feloldani Nagyné Pavlik Olga hívása: megnyugtat, vette a felhívást, kifüggesztette a faliújságra, kijelölte a termet, ahol gyűjtik az adományokat. Amelyek mindig szépen gyűlnek is. Listát készít róluk, gondosan be is csomagolják, majd pedig kis csapatával a megbeszélt időben megjelenik. Bombabiztosan lehet számítani rá, rájuk. Annak, hogy most nincsenek jelen, oka van: Olgika ma reggel megírta: betegsége az akadály. Ezúton is kívánunk gyógyulást neki. Köszönő oklevelünket postán juttatjuk el a Szirmabesenyői Ökoiskola tanulóinak és Nagyné Pavlik Olga pedagógusnak.”

(A díjakat átadta: Szalóczi Katalin, továbbá Bujdos Attila főszerkesztő-helyettes és Peitl Róbert marketingvezető)