„A politikát nem tudja elkerülni”

Miskolc - A szomszéd országokban sem ritka, hogy pártpolitikusból lesz államfő.

A környező, volt szocialista országokban mennyire jellemző, hogy pártpolitikus a köztársasági elnök? – kérdeztük Juhász Attilától, a Political Capital vezető elemzőjétől. A szakember úgy fogalmazott:

- Mivel a rendszer mindenhol más, nagyon óvatosan kell bánni az ilyen nemzetközi összehasonlításokkal. De ha önmagában csak a személyt nézzük, akkor inkább az a jellemző, hogy a korábbi pártpolitikusok kerülnek a köztársasági elnöki posztra. A környező országok közül Szlovákiában például Gasparovic tagja volt már a kommunista pártnak is, a rendszerváltás után pedig a Meciar vezette szlovák kormány egyik központi alakja volt. Horvátországban Josipovic szociáldemokrata pártpolitikusból lett elnök, Ausztriában szintén egy szociáldemokrata pártpolitikus az államfő és még lehetne folytatni a sort – tette hozzá Juhász Attila.

Politikai szereplő

Mint mondta: egy ország szempontjából nézve pártpolitikusból is lehet kiváló államfő, mint ahogyan egy politikán kívülről érkező személyből is „csapnivaló”. Nem az a lényeg, hogy pártpolitikusból tölti-e be az államfői tisztséget, a politikát pedig akkor sem fogja tudni elkerülni, ha nincs pártpolitikai múltja, a köztársasági elnök ugyanis minden országban - ahol van ilyen poszt - politikai szereplő, más eleve nem is lehet. A lényeges kérdés itt az, hogy az államfő hogyan kerül a posztjára és ott miként működik, hangsúlyozta az elemző, hozzátéve: ha egyetlen párthoz kötődik, ha annak az egyetlen pártnak az érdekeit szolgálja csak, akkor van gond. Az említett példáknál maradva Szlovákiában vagy Horvátországban közvetlenül az állampolgárok választják az elnököt, nem a pártok, Ausztriában pedig mindig valamilyen pártok közötti kompromisszum eredménye az elnökválasztás.

Szimbolikus szerepben

Juhász Attila felhívta a figyelmet: a fejlettebb, nyugati országokban teljesen eltérő politikai rendszerek működnek, a magyar politikai rendszerhez leginkább hasonló német rendszerben a konszenzus elve a meghatározó, vagyis, hogy az elnök többé-kevésbé mindenki számára elfogadható legyen, bírjon valamiféle pártok feletti szimbolikus szereppel, és kiemelt legyen a napi politikából.