Kiénekelik a versből a dallamot

Budapest, Miskolc - A címbeli megállapítást Kányádi Sándor költő tette a Kaláka együttesre, amit ők találónak is éreznek.

A Kaláka együttes az énekelt versekkel sokat tesz annak érdekében, hogy a versek eljussanak olyanokhoz is, akik egyébként nem a lírával kelnek-fekszenek. Miért teszik? - tettük fel az első kérdést Gryllus Dánielnek, az együttes vezetőjének.

- Bár amit mondott, hogy többekhez eljutnak az általunk megénekelt formában a versek, kétségtelen tény, mindazonáltal véletlenül sem húzódik meg mögötte népnevelői szándék. Sokkal inkább az, hogy szerezzünk örömet másoknak azáltal, hogy élvezetes formában juttatjuk el hozzájuk azokat a verseket, amelyeket mi is nagyon szeretünk. Az, mondhatni már csak a hozadéka, hogy e tevékenységünkkel, amit több mint 42 éve művelünk, egyszersmind a magyar kultúrát is erősítjük: alapvetően műveltebbek lesznek az élményszerűen tálalt versek által az emberek.

Legyen átfogó!

Azt, miként dől el, hogy melyik verset éneklik, melyiket nem, túl átfogónak érezte a az ismert zenész. Javasolta: szűkítsük ezt a Szabó Lőrinc verseire írt költészetheti miskolci koncert anyagára.

- Régóta munkált bennünk, hogy létrehozzunk egy Szabó Lőrinc életművét reprezentáló összeállítást. A válogatásnál a sokszínűség bemutatására törekedtünk, így a kiválasztott 22 költemény között még műfordítások is szerepelnek. S bár a Hangzó Helikon sorozat 24. köteteként a zenei anyag lemezen már megjelent decemberben Kaláka – Szabó Lőrinc címmel, kezdetektől tudtuk, hogy ebből színpadi előadásnak is születnie kell. Ez mostanra ért meg, a Kaláka és Rátóti Zoltán Szabó Lőrinc estjének címe: Különbéke. Az első élő előadás április 11-én délelőtt Kaposvárott, este pedig a Millenárison lesz. Nagy örömünk, hogy a költő szülővárosában Miskolcon is bemutatjuk, ahol remélhetőleg sokan ismerik és szeretik Szabó Lőrinc költészetét. Ez az alkalom április 12-én lesz, a Művészetek Házában.

A verset szolgálja

- Mégsem hagy nyugodni: emlékszik-e olyan versre, amely bár tetszett, nem bújt ki belőle a dallam, úgymond elénekelhetetlennek bizonyult. Kevéssé költőien: beletört a bicskájuk? - forszíroztuk.

- Kányádi Sándor bácsi úgy fogalmazott: mi kiénekeljük a versből a dallamot. És ez így is van. Természetesen van olyan, hogy az ember próbálkozik, aztán legyint egyet - inkább hagyjuk! -, s továbblép. Ám ezeket nemigen jegyzi meg az ember. Az nálunk alapvetés, hogy a mi énekünk a verset szolgálja. Ha egy dalról nem ezt érezzük, az nem kerül közönség elé. Ám akkor sem kell úgy hozzáállnunk, hogy ebbe beletört a bicskánk. Sokkal inkább úgy: gondoljuk újra! Jó példa erre Arany János „Családi kör”-e. Húsz éven át nem tudtam megfogni a benne rejlő dallamot, mígnem egyszer csak éreztem: sikerült.

ÉM-SzK