Mi avatja költővé a költőt?

Miskolc - Az irodalmi szerkesztő szerint a mai magyar líra jó időszaka ez a mostani.

A mai magyar költészetre vonatkozó kérdéseinkre k. kabai lóránt, a Műút irodalmi szerkesztője válaszolt, aki maga is „gyakorló” költő, több verseskötet szerzője.

Milyen minőségűek a magyar versek?

k.kabai lóránt: A mai magyar lírában — érzésem szerint — még mindig tart az a nagyon jó periódus, amely valamikor a kilencvenes évek közepén indult és több alkalommal bár hanyatlani látszott, egy-egy erős impulzus rendre felemelte. Bizonyos szempontból most is egy hanyatló időszakban vagyunk — kíváncsi vagyok, lesz-e, s ha igen, mikor, újabb erős impulzus.

Érzelmi vagy magánlíráról beszélhetünk?

k.kabai lóránt: Jó ideje az alanyi líra tűnik föl erősebbnek, bár éppen az alanyiságtól mentes, vagy attól távolságot tartani próbáló, esetleg az azt máshonnan újradefiniáló versek jelentették mindig is a megújulás lehetőségét. Most erősödni látszik a közéleti tematika a lírában — meglehet, épp ez jelenti majd a fentebb említett újabb erős impulzust.

Mennyire veszik figyelembe ma a költők a verstan szabályait?

k.kabai lóránt: Erre nincs egyértelmű vagy általánosítható válasz, ugyanis az adott szerző habitusán, a kötött formákhoz való viszonyán múlik a dolog. Vannak szerzők, akiknek a kötött forma a természetes megszólalási mód, másoknak idővel vált csak azzá, vannak, akiktől távol áll az egész. És vannak azok, akik a formákhoz új szemlélettel állnak, és a formakultúra ismeretében szedik szét és építik újra a formát.

Mi avatja igazán költővé a költőt?

k.kabai lóránt: Nem tudom. Az utókor? A jelenkori recepció? A publikációk sokasága? Vagy hogy a legnevesebb lapokban közlik a verseit? Az olvasók? Saját maga? (Egy idézet jut csak eszembe, Varró Dániel egyik repszövegéből: „Ne hidd, hogy költőként létezel, / ha nem közölt még a 2000…”)

ÉM