„Élő oktatási segédeszköz” Gömörszőlősön - Régi-új ötletek a jövőért

Gömörszőlős - Két éves munka ért véget Gömörszőlősön pénteken, amely valójában 19 éve kezdődött.A miskolci Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány fennállása óta a fenntartható fejlődés ismereteinek terjesztésén és az elv gyakorlati megvalósításán dolgozik. Ehhez választották helyszínként Gömörszőlőst, ahol 1993 óta működtetik oktató- és bemutató központjukat: ezt bővítették nemrégiben különleges, új épülettel. Az új oktató épület megvalósításához, továbbá ismeretterjesztő kiadványok és DVD-k készítéséhez egy sikeres pályázaton (KEOP 6.2.B-2010-0008) nyertek anyagi támogatást.

A most lezáruló két éves munka, az Ökológiai Intézet elmúlt 19 éves itteni tevékenysége egy alapvető célt szolgált: hogyan válhat fenntartható faluvá Gömörszőlős – a hasonló sorsú számtalan magyar faluval együtt. Az 1232 óta létező település előbb a múlt rendszer iparosításának, majd a (gazdasági) rendszerváltásnak lett áldozata: előbbi a megélhetés egyetlen lehetőségével elszipkázta a munkaképes lakosságot, utóbbi pedig gazdaságilag lehetetlenítette el.

Mindez Dr. Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet igazgatójának előadásában hangzott el, aki beszámolt az Intézet majd 20 gömörszőlősi évéről. Tőke híján intellektuális befektetésekkel próbáltak javítani az itteniek helyzetén. A ma 80 főnél kevesebbet számláló falucska mérete „nem gazdaságos”, így alig működik a bolt, nincs helyi piac, így helyi termelők sincsenek. Kétségtelen, hogy a fenntartható fejlődés fontos eleme a mértéktartás, de itt azt szerették volna elérni, hogy ne a szegénység, hanem a tudatosság legyen a mértéktartás oka. Ennek érdekében igyekeztek feltámasztani a helyi kismesterségeket, kézművességet: muzeális gépeken biogyapjút dolgoztak fel, amiből ügyes kezű asszonyok pulóvereket, sapkákat kötöttek. Kitisztították és azóta is ápolják a falu rég felhagyott gyümölcsösét, melyben régi gyümölcsfajták maradtak fenn, így génrezervátumként is funkcionál. Az Ökológia Intézet munkatársai a helyi lakosokkal összefogva sok mindent kipróbáltak a biogazdaságtól a kecske- és mangalica farmon át: a sikereket számos kudarc kísérte. Dr. Gyulai Iván: „A legfontosabb tanulság az, hogy a fenntarthatatlanság tengerében nem lehet fenntartható szigetet létrehozni. A gömörszőlősi sikerek és kudarcok számos összefüggésre rávilágítanak. A vidéki létlejtőnek nevezhető folyamat sajnos a munkaerőben, korcsoportokban, lehetőségekben hiányos– ahogy a szociológusok fogalmaznak – un. roncstársadalom kialakulásához vezet. A tehetősebb rétegek a nagyobb piacok felé vándorolnak, velük a fizetőképes kereslet is. Ma a falunak a város nem piaca: oda a multinacionális cégek termékei kerülnek, ezekkel az árverseny kilátástalan. A roncstársadalom kiszolgáltatottja a külső akaratnak, ami még akkor sem szerencsés, ha az jóakaratú: a vidékfejlesztők is legfeljebb részproblémákat igyekeznek megoldani, holott a rendszer hibás.”

Ez van a kis településeken, a nagyobbakban más (de hasonló gyökerű) problémák. Ebben a helyzetben kell megoldani a mindnyájunkat szorongató kérdést: hogyan őrizhetjük meg (legalább részben) civilizációs vívmányainkat az energia szűkében lévő, klímaváltozás és környezetszennyezés sújtotta bolygónkon? Nem könnyű tudomásul venni, hogy csak addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér, jó hír viszont, hogy vannak megoldások arra, hogy ez ne csak lemondást és visszalépést jelentsen. Tanulási folyamat zajlik most, e folyamat része, helyszíne az új gömörszőlősi oktatóépület is, amely egy passzív és egy autonóm ház sajátos keveréke, ötvözve az ősi technológiákat a legújabbakkal. A falazat hőszigetelő képessége például egy nagyságrenddel jobb az előírásosnál, a nyílászárók hasonló paraméterekkel rendelkeznek. A fűtésről egy téglából falazott 9 tonna(!) súlyú hagyományos skandináv tömegkályha gondoskodik, amely napi 10 kg fával beéri majd a legnagyobb hidegekben is. Az épületet saját (ellenőrzött minőségű) kút látja el vízzel, ez elektromos fogyasztókat 2,4 kW teljesítményű napelem táplálja, a szennyvízkezelést különös gondossággal, de egyszerűen, házilag is megvalósítható kisberendezésekkel oldják meg. Az épület önmagában is „élő oktatási segédeszköz”, a jövőben pedig további alternatív, környezet- és energiakímélő megoldások állandó bemutató helye lesz.

Kiss József