Laci, Piroska és Gábor

Borsod-Abaúj-Zemplén - A közös bennük: mindhárman súlyosan látássérültek. S hogy bár mást-mást és más-más helyen, de dolgoznak.Az Észak-magyarországi Látássérültek Rehabilitációs Központjának sajtónyilvános klubfoglalkozásán találkoztunk velük, a munkaerőpiacra visszatért három látássérülttel: Lacival, Piroskával és Gáborral. Mint máskor, ezúttal is egy pszichológus vezet a beszélgetést. Amit közvetíteni szeretnének másoknak: noha nem könnyű a veszteséget megélni, a helyzet akkor sem reménytelen. Sorstársaik, hozzájuk hasonlóan, segítőkre találhatnak Miskolcon, a Park utca 8. szám alatt működő központban. (Megjegyezzük: még a rehabilitációt előíró orvosok közül is kevesen tudnak e lehetőségről.)

Egyszerre ketten

Piroska bevallja: amikor egy betegség következtében megvakult, depresszióba esett. A legrosszabb az volt, hogy haszontalannak érezte magát, s kikerült addigi munkahelyéről, ahol iskolai könyvtárosként dolgozott. Aztán összeszedte magát, s előbb újra megtanult élni, önmagát ellátni, elsajátította Brei-írást, s beszélőgéppel a számítógép-használatot. A közlekedésben új társa jelent nagy segítséget, vakvezető kutyája. Amikor idáig eljutott, úgy érezte, itt az ideje, hogy korábban megszerzett könyvtárosi végzettségének megfelelő munkát találjon. Szerencséjére a Megyei Könyvtár igazgatónője nem látta akadályát, hogy 4 órában foglalkoztassa.

- Az első nap nem volt könnyű, mert bejártuk a teljes épületet, minden egyes kollégának bemutattak. Túl sok volt az élmény, az inger, a benyomás. Az igazgatónő körlevélben értesített mindenkit, hogy velem egy plusz „munkatársat” is kapnak, a kutyámat, fogadják szeretettel - idézi fel Piroska a két évvel ezelőtt történteket. Mert bizony, már azóta dolgozik itt. - A hangos könyvi részen jól elboldogulok, a vakok és csökkentlátók számára biztosítom a kapcsolattartást. A kutyám nem hogy nem zavar senkit, de vannak olvasók, akik keresik is, hogy megsimogathassák.

Kicsit hiányzik számára az a zsongás, ami előző munkahelyén volt, de ahhoz, hogy ugyanazt a munkát végezhesse, a vakok számára kidolgozott, drága programokat kellene beszereznie a munkáltatónak.

Piroska büszke rá, hogy újra dolgozik. Nem csak a pénz, de az önbecsülés miatt is.

- Amikor a fiam elmesélte, hogy egy barátja azt mondta neki, hogy még ő is büszke rám, nagyon meghatódtam - vallja be.

Hibahatár alatt

Laci az AVE Miskolcnál hulladékot válogat, futószalag mellett. Korábban a családi gazdaságban igyekezett hasznossá tenni magát, de az nem volt az igazi. Új munkahelyén élvezi, hogy képes ugyanazt elvégezni, mnit az épek, sőt!

- Volt olyan, aki pár nap után feladta. A megengedett hibahatár tíz százalék, az enyém még a kettőt sem érte el soha! - büszkélkedik. Sikere titka: „Nem úgy álltam hozzá, hogy milyen munkát kapok, hanem hogy egyáltalán munkát kapok.” - Nem öl meg az unalom, s közösségben lehetek, no meg az a kis pénz is jól jön - sorolja a „nyereségeket”. - Igaz, hajnal 3-kor kell kelni, de igazán kibírható. Tűrni mindenütt kell - vélekedik.

Pörög nála a sor

Gáborban kicsit túl is tengett a bizonyítási vágy, amikor látássérültként munkát kapott a Tescónál, üvegvisszaváltóként. Ha „üresjárata” volt, más munkába is besegített. Túlerőltette-e magát? Mindenesetre levált a retinája. Az egyik szemére teljesen vak lett. S hogy óvnia kellett magát a további erőlködéstől, új beosztásért folyamodott: pénztáros lett, amihez megvolt a képzettsége.

- Először kétségbe vonták, nem keverem-e össze a címleteket, de még sosem fordult velem elő. Szerintem, ha a vastag szemüveget látják is, a vásárlók nem is feltételezik, hogy ekkora a látáscsökkenésem. Eleinte nagyon fel tudtak húzni, ha arogánsan viselkedtek, de aztán tudatosítottam magamban, hogy azzal csak magamnak árthatok, s már elviselem. S nem szeretnék senkit sem megsérteni, de kijelenthetem: mindig nálam pörög leggyorsabban a sor.

- Szalóczi Katalin -

 Esély, képzettség, tanulás

A Észak-magyarországi Látássérültek Rehabilitációs Központja eddig mintegy 60 emberrel foglalkozott (többnyire a rehabilitációval kell kezdeni), közülük 19 embert sikerült elhelyezniük a nyílt munkaerőpiacon, 80 százalékukat tartósan (6 hónapon túl).

Esélyük azoknak van, akiknek van valamilyen képzettségük, vagy hajlandók tanulni, s elvégezni legalább valamilyen OKJ-s tanfolyamot. Sajnos, sokan csak 2-3 osztállyal rendelkeznek - így számukra nincs sok esély.