Megyénkben is folyik a betakarítás

Tiszalúc - Már aratják a kenyérgabonát a szerencsi és a tiszalúci határban is.A hagyomány szerint János napján felszakad a búza gyökere, és megkezdődik a kenyérgabona érésének utolsó fázisa. A növény lassan aranyszínűvé válik, és a kalászok lehajtják fejüket. Péter-Pál napja után pedig indulhatnak az aratógépek. Már megyénkben is több helyen dolgoznak a kombájnok, aratják a kenyérgabonát a tiszalúci határban is. Ott jártunkkor Gazdóf Katalin, fiatal gazda éppen azon bosszankodott, hogy a búzatáblán, amibe reggel beleállt a gép, a jelek szerint a vártnál gyengébb lesz a termés.

„Egyelőre úgy látszik, hogy a termés mennyiségben és minőségben is elmarad attól, amit vártunk”, mondta a kétszáz hektáron gazdálkodó fiatal agrármérnök, aki gyakorlatilag a tanyán nőtt fel, tehát nem csak tanult „szakmája” a mezőgazdaság, hanem a „vérében van”, gyerekkora óta ezt szívta magába. Most háromszáz marha, sertés és ló tartozik az állatállományába, a búzát azonban nem takarmányozási célra termeszti. Ha gyengébb is a minősége, akkor sem adja az állatoknak, inkább elcseréli takarmányra.

„Természetesen a malmi minőségű búzát céloztuk meg, de nem értem, mi lehet a baj, mert jó minőségű vetőmagot használtunk, ami mindent megkapott – tápanyagot, növényvédelmet –, és az időjárás sem volt kedvezőtlen. Mégis ritka, és a vártnál kevesebb a szem a kalászban”, mondta. „Tavaly csak búzát vetettünk, ezért is érint kellemetlenül bennünket, ha nem olyan a termés, mint vártuk – mondta Gazdóf Katalin. – Őszi árpát is akartunk vetni, mert takarmányozási célra az való, de már nem jutott rá idő”, tette hozzá.

A fülkében nincs meleg

Takács Andrással a félig learatott búzatábla szélén beszélgettünk. A fiatalember arat a Gazdóf Katalin földjén, ott jártunkkor éppen arra készült, hogy kombájnjával átálljon egy másik búzatáblába, és ott folytassa a munkát. Reggel nyolc óra óta vágta a gabonát, és ottjártunkkor Gazdóf gazdasszony érkezésére várva állította le a gépet a tábla szélén. A férfi szerint a vártnál gyérebb termésnek az lehet az oka, hogy tavaly ősszel nem esett elegendő eső, ezért nem volt ideje megbokrosodni a gabonának.

A kombájn környékén elviselhetetlen volt a forróság, nem csak a nap perzselt fentről, de a búzatábla is minden irányból ontotta a meleget, a gép által felvert por pedig megtapadt a verejtékes bőrön, és szinte kibírhatatlan viszketést okozott. Takács Andrást azonban ezek a „viszontagságok” nem zavarták, mint mondta, ha dolgozik a gép, a fülkében a légkondicionáló kellemes hőfokot teremt, és a por se jut be. Rövid pihenés után Takács András visszaült a kombájnba, és elindult, hogy a nap hátralévő részében újabb búzatáblától vegye el, amit a föld adott.

ÉM-SZP