„A nevelőket jól meg kell fizetni”

Encs - Demján Sándor nagyvállalkozó szerint beruházás kell, termelés kell és foglalkoztatás kell.Encs díszpolgárává avatták nemrég Demján Sándort, a Vállalkozók és Munkavállalók Országos Szövetségének ügyvezető elnökét. aki már öt éve támogatja évi 200 millió forinttal a kistérség nehéz sorsú diákjait.

Miért tartja fontosnak, hogy a hátrányos helyzetű térségeket saját vagyonából támogassa?

Demján Sándor: Mert statisztikai adatok igazolják, meg talán a személyes példám is azt mutatja, hogy minél szegényebben kezdi valaki az életét, annál motiváltabb. Én is úgy tudtam tanulni annak idején, hogy nekem is segítettek különböző időszakokban, amellett, hogy nekem a tanulás mellett dolgoznom is kellett. Tehát a segítség azt szolgálja, hogy még jobban tudjanak a diákok a tanulásra koncentrálni, de meglátásom, hogy a szegény környezetnek motiváló hatása van. Egyre nehezebb ugyan ennek a tételnek az igazságát bizonyítani, mert ha elzárják az utat a tehetséges fiatalok elől, és rosszabbodnak az iskolai körülményeik, akkor nem biztos, hogy elérnek oda, ahová esetleg képességeik alapján eljuthatnának. Ezért tartom helyesnek, hogy állami fenntartásba veszik az iskolákat, mert az legalább módot ad az egyforma színvonalra, és nem az önkormányzatok anyagi helyzete, vagy az adott térség gazdasági eredménye határozza meg a lehetőséget. Segíteni kell ezeket a fiatalokat!

Említette az iskolák államosítását. Ez a lépés nem arra lesz jó, hogy a kis iskolákat bezárják, a pedagógusokat elküldjék? Hisz épp ez a félelmük az érdekvédőknek.

Demján Sándor: A pedagógusszakma az általam leginkább tisztelt szakma. Az első tanítónőmet, szegény, aki öreg korára megvakult, én tartottam el, annyira hálás voltam neki. De legyünk reálisak! Ha a gyermeklétszám a felére csökken, akkor nem maradhat ugyanannyi a pedagógus. Én azt javasolnám, hogy növeljék kétszeresére a nevelők bérét. A pedagógusszakma nem állás, hanem hivatás. És a hivatástudatot nagyon jól meg kell fizetni. Régen egy középiskolai tanár, még a háború előtt a középosztályhoz tartozott. Ez azt jelentette, hogy tarthatott cselédet. Egy egyetemi tanár pedig a felső tízezer tagja volt. De akkor 200 egyetemi tanár volt Magyarországon, ma pedig hazánkban több a kinevezett egyetemi tanár, mint Németországban. A fizetésük viszont jóval alacsonyabb. Tehát én azt mondom, hogy az egyetemi tanárnak nyugodtan lehet adni négyszer annyi fizetést, csak a számuk arányosan ugyanannyi legyen, mint máshol, a középiskolai és az általános iskolai tanár pedig tartozzon a középosztályhoz. Tehát őket is jól meg kell fizetni, de a gyerekek létszámához kell igazítani a számukat. A pedagógusokat azonban versennyel kell kiválasztani, nem úgy hogy „ha már nincs más, elmegyek pedagógusnak”. Az oktatás számomra szent dolog.

Van-e már kézzelfogható eredménye annak, hogy öt éve támogatja az encsi kistérség nehéz sorsú diákjait?

Demján Sándor: Öt év alatt mondanak természetes eredményeket. Itt a városi ünnepségen is kapott elismerést egy kiemelkedően tehetséges diák. De a támogatás valós hasznát talán 15-20 év fogja igazolni. Ez nem egy gyors menet, nem egy díszvacsora, amire meghívják az embert.

Gazdaságilag hogyan lehetne segíteni a hátrányos helyzetű kistérségeken?

Demján Sándor: Ahhoz az kellene, hogy az ország jó gazdaságpolitikát folytasson. Termelő munkahelyeket kellene létrehozni a falvakban, a kistérségekben és máshol is.

A mostani kormányzat mennyire hallgat a nagyvállalkozók tanácsaira?

Demján Sándor: Van, amiben hallgat, van, amiben nem. A miniszterelnökkel való legutóbbi találkozónkon is felvetettük a problémákat. Remélem, nemcsak az elméleti közgazdászokra, hanem a gyakorlatban dolgozó vállalkozásokra is hallgatnak az ország vezetői. Mi ezt csináljuk már két évtizede, és különböző intézkedések után bátran, számokkal igazolva megmondtuk, hogy hová jut az ország. Most itt van a korrekció lehetősége: beruházás kell, termelés kell, foglalkoztatás kell.

Magyarország ezen a téren most jó felé halad?

Demján Sándor: Nem az elvek, hanem a gyakorlat dönti el. Ha a bürokrácia döntésképtelen, lassú, nem reagál gyorsan, ha nem a lényeges kérdésekkel foglalkoznak, akkor a legszebb elvek is megdőlhetnek, és a siker elmarad.

Hegyi Erika