Lopni készült, nem gyilkolni?

Encs-Fügöd - Több tucatszor vágta bele kését unokája a 68 éves Erzsike nénibe, majd letagadta tettét.„Ha csak behunyom a szemem, mindig magam előtt látom a tekintetét; mint valami vadállaté! És hiába kiabáltam, hogy hagyja abba, rám nézett azzal a kifejezéstelen szemével, aztán újra és újra belevágta a kést Erzsike nénibe...”, mondta Vilk Ferencné, egyike azoknak a fügödieknek, akik tanúi voltak annak, amint egy 21 éves fiatalember meggyilkolja saját nagyanyját. Az asszony minden ízében remegve mesélt a pénteki tragédiáról, még másnap is a véresen eleven emlékek hatása alatt állt.

Menekülni kellett

Fügöd csendes, falusias része Encsnek, azon a szakaszon, ahol a gyilkosság történt, egy közepes erősségű tüsszentésre is három háznyi távolságból érkezik az „egészségére!”. Az itt lakók figyelnek egymásra, nem is csoda, hogy pénteken délelőtt, tíz óra körül azonnal összeszaladtak a szomszédok, amikor meghallották Erzsike néni segélykiáltásait. „Először azt hittük, Pista bácsival, a férjével történt valami, mert epilepsziás az öreg”, mondta egy másik szomszéd, de mint később kiderült, egy szimpla rohamnál nagyobb volt a baj, Pista bácsi pedig amúgy sem volt otthon, a szomszédok látták elmenni a szedresbe.

Először Erzsike néni közvetlen szomszédja ért oda a virágokkal vastagon borított, rendezett portára, majd a csaknem szemben lakó Vilk Ferencné. Ő beszaladt az udvarra, és még látta, hogy a ház hátsó részén lévő helyiségben a fiatal férfi döfködi késével a földön fekvő asszonyt, aki hörgő hangon kért segítséget és könyörületet. „Aztán a fiú elindult felénk, kezében a véres késsel. Ki kellett menekülnünk a kapun”, folytatta Vilk Ferencné.

Nem én voltam!

Pár perc múlva a fiú is kiment az utcára, két karja nagyanyja vérétől volt ragacsos. Azt kiabálta, hogy segítsenek, mert valaki megölte a nagymamáját, de nem ő volt az, mesélték a szomszédok. Ekkor már nem volt nála a kés, később a rendőrök is egész nap a gyilkos eszközt keresték, még a szomszédos házak ereszcsatornáit is átvizsgálták utána. Végül a virágok között, a földbe szúrva találták meg.

Mindenki szerette

„Nem olyan régen, úgy tíz éve lakhattak ki”, mondta az egyik szomszéd Erzsike néniről. Az asszonyt nyílt szívű, dolgos teremtésként írták le, aki előző nap is hajnali egy óráig főzte a lekvárt. Régebben benzinkutas volt, az egész város ismerte, de nyugdíjasként se pihent, aktív tagja volt a helyi nyugdíjas-közösségnek. Halála napján is arra készült, hogy a klubtagokkal együtt megy a Felvidékre egy főzőversenyre. Az előkészített hájas tészta még akkor is ott volt a konyhában, amikor az unokája az életére tört. A szomszédok elmondása szerint valószínűleg éppen a főzőverseny, és unokája hibás emlékezete okozhatta a vesztét, a fiú ugyanis úgy gondolhatta, senki se lesz otthon, amikor behatol nagyszülei otthonába. A szomszédok szerint a fiatalember tudatmódosító szereket szedett, erre kellett neki a pénz, de meglephette, hogy nagyanyját otthon találja. „Amikor Pista bácsi a gyilkosság után meglátta az unokáját, akit éppen akkor vittek el a rendőrök, ráförmedt, hogy »Mit keresel itt már megint?«, amiből arra következtetek, hogy korábban is lehetett valami nézeteltérés közöttük”, találgatta egy másik szomszéd.

Szombaton az áldozat lánya, a gyilkos anyja vigyázott özvegyen maradt édesapjára. Most a szomszédok is az idős férfiért aggódnak, mert nagyon megviselték a történtek, és már nem ügyel rá többé felesége, Erzsike néni, akinek pedig mindig, mindenkire gondja volt.

ÉM-SZP