Toportyán a Mályi tóparti övezetben

Mályi - Színezete nagyon változatos, általában szürkés, barnás, vöröses, de akár fekete is lehet.A véletlen játékának tudható be, hogy szombati lapszámunk utolsó oldalán egy emberi kézből evő szelíd aranysakál - más néven toportyán - képét közöltük. Hétfői postaládánkba hasonló témájú levél érkezett.

„A különös, félénk, kutyára hasonlító állat egy hete jelent meg a vasút melletti szántóföldön” - írta Sárkány Ferenc előfizetőnk. „Az őszi talaj-munkálatokat végző gép levonulása után napokig kutatta az élelmet a csont-sovány állat. Ha embert látott, belelapult a barázdába. Ma reggel meglepődtem, amikor a kertünkben a paradicsomok közül riadtan nézett rám, majd átmenekült a kerítésen. Meglapult egy bokor alatt, és amikor a szomszédom a kutyájának szánt ételből dobott felé néhány darabot, az éhsége legyőzte a félelmét és mohón evett” - osztotta meg tapasztalatait.

Aranysakál kerestetik

„Szeretem helyén kezelni a tényeket, ezért azonnal utána néztem a neten, ahol a következő információkat találtam: Az aranysakál körülbelül 45-50 centiméteres marmagasságú, testtömege 7-15 kilogramm. (A róka marmagassága körülbelül 40 centiméter, tömege 7 kilogramm.) Színezete nagyon változatos, általában szürkés, barnás, vöröses, de akár fekete is lehet. Táplálékát jellemzően kisrágcsálók, pockok, erdei egerek alkotják. Fogyaszt növényeket és rovarokat is, alkalmanként pedig nagyvadfajok teteméből vagy fiataljaiból is táplálkozik. A kilencvenes évek elején az ország déli területein kezdtek el sokasodni a megfigyelések. 1994-től már szaporodó párokról is vannak információk, azóta a faj megtelepedése, terjedése rendkívül gyors. Az eltelt idő alatt a becslések szerint az aranysakál több ezer példánya él az országban” - fejezi be levelét olvasónk.

A Bükki Nemzeti Park őrszolgálatát értesítve, a helyszín és a körülmények leírása után ígéretet kaptunk, hogy utána néznek és gondoskodnak az állatról. Hasonló eseteket bejelenthetnek a nemzeti park telefonszámán.

Az ügy folytatására visszatérünk.

ÉM-PGY