Október 6. - Közös a múltunk és közös a jövőnk

Miskolc - „A nemzeti és gyásznapok életben tartják a múltat, és megvédenek a már egyszer elkövetett hibáktól.”A nemzeti emléknapok, gyásznapok az ország életében sorsfordító eseményekhez kötődnek. A nemzeti ünnepek köre szűkebb (általában államalapításhoz, rendszerváltáshoz kötődő történelmi napok tartoznak köréjük), a nemzeti emlék- és gyásznapok köre tágabb. Lehetőséget ad a mindenkori politikai vezetésnek arra, hogy orientálja a történelmi figyelmet, kiemeljen eseményeket, a közös múlt részévé tegye őket, monda portálunknak Veres Edit szociológus, politológos.

Mindannyian magyarként

Kifejtette: a nemzeti ünnepnapok, emlék-és gyásznapok rendkívül fontosak a közösség életében. Meghatározzák a nemzeti identitásuk főbb vonatkozási pontjait, megteremtik a nemzedékek közötti szolidaritást, életben tartják a múltat – amelynek tudása megvéd(het) a már egyszer elkövetett hibák újbóli elkövetésétől. Állandó és követendő értékeket jelölnek ki mindannyiunk számára, megteremtik az együvé tartozás élményét (közös a múltunk – közös a jövőnk) de akkor válnak osztatlanul mindenkiévé az országban, ha megítélésük egységes, ünneplésükben mindannyian, magyarként veszünk részt – és az általuk hordozott üzenet valódi tartalmát közvetítik a hozzájuk kapcsolódó ünnepi események, nem megosztáshoz találnak érveket bennük.

Nem felejthetjük

A szakember rámutatott: nem az időbeli távolság, hanem az esemény relevanciája, katartikus volta meghatározó, valamint az újraértelmezés kerete. Mi dönti el, hogy történelmünk számtalan mérföldköve közül melyiknek van fontosabb hatása a nemzet életére? Melyik napot ünnepeljük meg kicsit jobban a többinél? Leginkább ez: az esemény kiemelésével mit szeretnénk, milyen üzenetet nyújtson a múlt a mának. A nándorfehérvári diadal a keresztény szellem diadalát hirdeti, a kommunizmus és holocaust emléknapja nem engedi elfelejteni a diktatúrák borzalmát – maga a tragédia mindennapi jelenléte (reményeink szerint) megvédi a közösséget attól, hogy ezek a borzalmak még egyszer előfordulhassanak közösségünk életében.

A történelem, egy nemzet politika-és társadalomtörténete nem szigetszerű mozaikok együttese, hangsúlyozta Veres Edit, hozzátéve: az aradi vértanúk sem elbuktak, hanem meghaltak egy olyan célért, amelynek a megvalósulására sok-sok évtizedet kellett még várni. Tanításuk, a mindenkori „ma” felelőssége pontosan ez: elengedi-e azokat a vívmányokat, amelyeket őseink vérehullása biztosít ma a számunkra. Feladatunk és felelősségünk mindezek megőrzése – és továbbadása az utókornak.