Politikai elemzőket kérdeztünk az év belpolitikai történésiről.
Kérdések:
Mi volt az év legfontosabb belpolitikai eseménye?
Melyik volt az év legtöbb vitát kiváltó eseménye?
Melyik volt az év legváratlanabb belpolitikai eseménye?
Válaszok:
Gyömöre Máté, Magyar Progresszív Intézet
Nehéz egy konkrét eseményt kiemelni, hiszen rendkívül sűrű éven van túl az ország. Ehhez elég csak a felsőoktatás átszervezésére, Schmitt Pál lemondására, az Európai Unióval és az IMF-fel folytatott, szappanoperába illő tárgyalásokra, illetve a költségvetés elfogadásának körülményeire gondolni. Ugyanakkor mindenképpen fontos szimbolikus eseménynek mondható az új Alaptörvény január 1-jei hatálybalépése, elvégre egy ország történelmében ritkák az ilyen pillanatok. Mindenképpen kiemelkedő jelentőségű volt az új választási eljárási törvény megalkotása, amely az új választási törvény mellett alapvetően szabta át a választási rendszert; a jelenlegi helyzetben inkább a Fidesznek kedvezően.
Erre a kérdésre is számos válasz adható, akárcsak a közelmúlt hallgatói megmozdulásaira, vagy éppen Schmitt Pál plagizálására gondolunk. A legvitatottabb döntésnek azonban mégis inkább a választási regisztráció bevezetését lehetett tartani. Az intézkedést nemcsak az ellenzék, hanem jobboldali véleményvezérek is többször támadták arról nem beszélve, hogy a kabinet sem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy miért kellett a világtrendekkel szembe menve egy aktív választói névjegyzéket létrehozni.
A leginkább előzmények nélküli esemény az azeri baltás gyilkos kiadatásának ügye volt, hiszen az évek óta börtönben ülő egykori katona kiszabadítására tett korábbi azerbajdzsáni kísérletek rendre kudarcba fulladtak. Természetesen utólag már könnyen bele lehet magyarázni az árulkodó jeleket, azonban akkor ez mindenképpen meglepő döntésnek bizonyult. Ráadásul hamar bel- és külpolitikai vihart kavart, melynek következtében hazánk óhatatlanul is beleszólt egy évek óta lappangó nemzetközi konfliktusba.
Szomszéd Orsolya, Nézőpont Intézet
Pártpolitikai szempontból a 2012-es évben Bajnai Gordon politikai visszatérése került legtöbbször a napirendre. A kérdés azért jelentős, mivel a baloldali szimpatizánsok a volt miniszterelnököt tartják a miniszterelnök legesélyesebb kihívójának. Az új választási rendszer a korábbinál jobban előtérbe helyezi majd a potenciális kormányfő-jelöltek közti választást, így a széttöredezett baloldal számára kulcsfontosságú, hogy hiteles "arcot" találjon a baloldali egység számára. Ez azért is jelentős, mivel a relatív előnnyel rendelkező kormányoldal továbbra is egységes, így a kormányváltásra több esély mutatkozhat, ha a baloldal ugyancsak egységesen indul a választáson. Az egységes baloldal képe azonban egyelőre inkább csak illúzió, hiszen az MSZP önálló karakterét építő Mesterházy Attila aligha fog idő előtt beállni Bajnai Gordon politikai mozgalma mögé.
A legtöbb vita kétségkívül az IMF-tárgyalások kérdése körül volt 2012-ben, újra és újra napirendre került az ügy. Ennek oka egyfelől annak relevanciája másfelől pedig annak átláthatatlansága, elhúzódása. Komoly pókerjátszma zajlik a felek között, akik nyilván nem terítik ki kártyáikat a nyilvánosság előtt. A kormány elővigyázatossági megállapodást akar, az IMF meg kihelyezné a pénzét, vagyis egy készenléti hitelt bármikor megkötne hazánkkal. Ám a megállapodás Magyarország számára nem kényszer, hanem lehetőség, a kormány annak megkötésére törekszik, de nem mindenáron.
Bár többen előre látták, illetve a politikai racionalitás felől nézve más kimenetele nem igen lehetett Schmitt Pál plágiumbotrányának, ám egy államfő lemondása mindig rendkívüli eseménynek számít. A Schmitt-üggyel egy az emberek számára is jól érthető, szimbolikus kérdés bontotta volna meg a jobboldali egységet, amelynek fenntartása kulcskérdés a kormányzó pártok számára. Az államfő plágium-ügyét menthetetlennek ítélték a Fidesz egy részében is, ami figyelmeztető jel volt. Így ebből a szempontból is többet veszített volna a Fidesz az elnök maradásával.
Juhász Attila, Political Capital
Az Együtt 2014 megalakulásának bejelentése október 23-án. A Bajnai Gordon nevével fémjelzett mozgalom nem feltétlenül önmagáért fontos, hiszen a sikere egyáltalán nem garantált, de az tény, hogy a mozgalom az első felmérések szerint átlépte az öt százalékos támogatottságot az összes választókorú körében, és ezzel átrendezte a politikai erőteret az ellenzéki térfélen, valamint a megjelenésével együtt gyakorlatilag kezdetét vette a 2014-es választási kampány.
A magyar kormány „pávatánca” az IMF/EU-hiteltárgyalás ügyében. Ez nem egy esemény, hanem egy folyamat, amely számtalan vitával tarkítva az egész éven végighúzódott és jórészt meghatározta mindazt a gazdaságpolitikában történik. A hitelmegállapodás elmaradásának oka, hogy a kormány – bár jóval magasabb áron – de képes volt a piacról finanszírozni magát, így fenntarthatta az unortodox gazdaságpolitikát, amely több megszorító csomaggal és az ország hitelességének szinte teljes elvesztésével jár együtt.
Schmitt Pál köztársasági elnöki posztról történő lemondása. Váratlan volt az ügy jellege, hiszen plágiumbotrány korábban nem volt a magyar politikában, de váratlan volt az is, hogy Schmitt Pál hivatala és a kormányoldal mennyire képtelen volt kezelni a helyzetet és váratlan volt a lemondás is, mint következmény, hiszen Schmitt Pál előzőleg nyilvánvalóvá tette, hogy nem akar távozni. Összességében az ügy azt bizonyította, hogy hiába az intézményes biztosítékok és a kétharmados parlamenti többség, ha közfelháborodás elér egy bizonyos szintet, akkor a hatalom tehetetlen ellene.
