Csoda, karácsony után

Miskolc - Péter elhatározta: nagycsaládos ismerőse tíz kiskorú gyermekét vendégül látja. Tervét barátai kissé „átírták”.

Elöljáróban annyit: kérésükre sem Pétert, sem a családot nem nevezzük meg. Ám a történet minden momentuma igaz, noha mesébe illő.

– Évekkel ezelőtt ismerkedtem meg a gyerekek apjával: akkoriban régiségboltom volt, ő pedig visszatérő vásárlóm, időnként jól elbeszélgettünk. Amikor egy komoly dagasztógépet vásárolt tőlem, megkérdeztem, mihez kell. Akkor derült ki, hogy 12 gyermeke van, s maguknak sütik a kenyeret. Többször is meglátogattam őket, de volt hosszabb kihagyás is, mert külföldön dolgoztam. Bámulatra méltó, hogy a rokkantnyugdíjas apa miként birkózik meg példásan a feladattal, csodálatos logisztikával – egyedül. Az édesanya ugyanis a legkisebb gyermek születését követően rákban meghalt. Hozzátartozik: nemrég sikerült az apának új párra találnia - meséli Péter.

Barátok és az ő barátaik

Péterről annyit sikerül megtudni: 41 éves. S minthogy a testvére és sógornője elhunyt, az ő két gyermeküket is felnevelték a feleségével a saját két gyermekük mellett.

– A családról meséltem a barátaimnak is, s az elhatározásról: meghívom a gyerekeket a két ünnep között magunkhoz. Megjegyzem: a kisebbek még a falujuk határát sem lépték át. A feleségemmel kigondoltuk: elvisszük őket a Bükkbe, nagyot sétálunk majd a városban. Ám a barátaim - akikhez csatlakoztak az ő barátaik - „átírták” az elképzelést, s az ő segítségükkel egy sokkal komolyabb programot sikerült összeállítani. Egyikük még karácsony előtt felajánlotta: ő szívesen adna egy nagyobb összeget nekik, így legalább biztosan láthatná, hogy jó helyre megy az adomány. Együtt bevásároltunk, s meglátogattuk őket karácsony előtt. A többi felajánlásnak köszönhetően a három napban lesz barlangfürdőzés, kisvonatozás, vadasparki látogatás, a nagyoknak mozi, a kisebbeknek játszóház is - sorolja Péter. Bevallja, amióta másfél hete elkezdték a feleségével a szervezést, alig aludtak.

– Mondtam az apának: ha nem bírná elviselni a hirtelen rájuk szakadó csendet, bármikor csatlakozhatnak ők is, de azért azt gondolom, jól esik majd nekik egy kis nyugalom – mondja Péter, derűvel a hangjában.

Két kisbusznyian

Péter és egyik barátja egy 9 és egy 7 személyes autóval hozta el péntek reggel a 10 kiskorút (a két nagyobb külön programot szervezett), együtt viszik őket a kitervelt helyszínekre is. A saját gyermekek is velük tartanak. Egy percig sem ellenezték szüleik tervét, szívesen osztoznak a házon is, amelyben külön „rezidenciát” rendeztek be a nagyobbaknak és a kisebbeknek. S nem csak saját fekhelye lesz minden vendégnek, de saját - egy művészbarátnak köszönhetően - neki készített, névre szóló bögréje is...

Szalóczi Katalin, ÉM