2012.12.27. 07:51
Jegyzet: Kedves Maja!
<em>Majdnem csalódtam benned. Tudod, mindig szerettelek. Imádtam naptáraidat, gyöngyeidet, igéző szemeidet. Annak idején az egyetemes töri szigorlaton Pepe bácsitól is négyest kaptam, olyan hévvel beszéltem rólad. Emlékszel? Sokat sétáltunk - ha csak virtuálisan is - a Feliratok templomában, ahol aranyport fújtál az ősi freskókra! Próféciáid utasítása nyomán évtizedekig belőled élt a hollywoodi álomgyár</em>. <strong>Tamáska-Varga Ákos írása</strong>.
Majdnem csalódtam benned. Tudod, mindig szerettelek. Imádtam naptáraidat, gyöngyeidet, igéző szemeidet. Annak idején az egyetemes töri szigorlaton Pepe bácsitól is négyest kaptam, olyan hévvel beszéltem rólad. Emlékszel? Sokat sétáltunk - ha csak virtuálisan is - a Feliratok templomában, ahol aranyport fújtál az ősi freskókra! Próféciáid utasítása nyomán évtizedekig belőled élt a hollywoodi álomgyár. Tamáska-Varga Ákos írása.
Érthető, hogy nagy izgalommal vártam december 21. napját. Amikor reggel kifutott a kávé, és nem találtam kedvenc nyakkendőmet, már reménykedtem. A buszon vettem észre, hogy otthon maradt a pénztárcám. Ekkor már tudtam, hogy szeretsz, és megtartod ígéretedet. De sokáig nem történt semmi. Sőt, rendben lement a nap. A suliban is megtartottuk a karácsonyi ünnepséget, gondoltuk, jó lesz igyekezni, a 24-e úgyis elmarad (No meg ez volt az utolsó tanítási nap). Minden derűsen ment tovább. Már azt hittem, megcsaltál. Délután megint jelentkeztél: kitépted faliórám szívét, azaz lemerítetted az elemet. Emiatt egy találkozót is lekéstem. Bizakodva ültem kedvenc szivaros-nyomozós sorozatom elé. De rájöttem, hogy ezt az epizódot már ötvenszer láttam, más néznivaló meg nem akadt. Megnyugodva hajtottam álomra fejemet: mégsem csapsz be. Jöjjön az elkerülhetetlen végzet!
Reggelre jöttem rá, hogy tényleg véget vetettél a bennem élő világnak. Pihenten ébredtem. Elpusztítottad lelkemben a nyugtalanságot, félelmet, önzést, haragot és türelmetlenséget. Helyére az új élet, a Fény világának elemeit varázsoltad: türelem, megértés, elfogadás, szeretet és végtelen nyugalom.
Emlékeztetlek, hogy más kultúrkörökben is volt már világvége. 1000 karácsonyán III. Ottó császár éppen a pápánál tartózkodott. Ezért sokan úgy vélték, hogy Szent Koronánkat együtt adták vissza, és ezzel a németek hűbéresei lettünk. Pedig csak az történt, hogy a két (egyházi és világi) nagyhatalom együtt imádkozva várták a kerek évforduló okán bekövetkező pusztulást. Nekünk valóban az új világ elejét jelentette az 1001. év. Hiszen újjáalakult a régi magyar nemzet.
Közlöm veled, hogy azóta is jól megvagyunk. Kisebb-nagyobb bajokkal, acsarkodásokkal ugyan, de létezünk. Azért a mostani lelki megújulás jól jött, köszönöm neked. Kívánom, hogy forgasd tovább ügyesen a nagy naptárkereket az elkövetkezendő évezredekben!
Maradok továbbra is forró szeretettel 2012. december 22-én
- Tamáska-Varga Ákos -