2012.12.21. 08:08
Nézőpont: Kiskarácsony
<em>Lám, valami kicsi hibát sikerült kijavítani a világnagy rosszból, nem temet egészen maga alá</em>. <strong>Bujdos Attila jegyzete</strong>.
Lám, valami kicsi hibát sikerült kijavítani a világnagy rosszból, nem temet egészen maga alá. Bujdos Attila jegyzete.Terjed a világhálón egy felvétel, háromszázezernél többen láttuk eddig: rendőrök állnak az aluljáró kövén cipőt húzó hajléktalan előtt. A cipőt ők vették neki. Legjobb érzés volt, világon a legjobb érzés volt, mert felvettem, és nem fázott a lábam, ezek a férfi szavai.
Megindító történet ez a gyakorlatias jóságról, ahogyan nem engedi a decemberi hidegben lefagyni valakinek a lábát. A szeretet önzetlen, nem érdekek mozgatják, nem a figyelem kényszeríti ki, nem is a rossz lelkiismeret törleszt, ahogyan ünnep közeledtével annyian felhívják rá a figyelmet a szeretet mibenlétén töprengők, magyarázatot keresve rá, miért csak a karácsonyváráskor engedjük alakot ölteni a bennünk lakozó adni akarást. Nem, ez egyszerű ok-okozat: valaki hiányt szenved, egy másiknak meg van, és ad. Az ember figyeli ezt az igaz karácsonyi mesét, birkózik az érzéseivel, tényleg átjárja a szívét a melegség, lám, valami kicsi hibát sikerült kijavítani a világnagy rosszból, nem temet egészen maga alá. Lehet kapaszkodni belé, tudunk róla beszélni, de nem muszáj. Már maga az is jó, hogy létezik ilyen, íme, a bizonyíték, hogy van.
Még az se szegje kedvünk, hogy az egyik újság sietve kiderítette, nem is a rendőrök vették a cipőt, hanem egy asszony, aki rábízta a rendőrökre, ők meg odaadták. Persze, az igazság a fontos, én sem mondhatok egyebet, az igazságkeresés számára nem lehet eléggé jelentéktelen egyetlen ügy sem. Kár, hogy ilyen sajátosan magyarrá teszi ezt a történetet, mégsem enged tiszta szívvel örülni a jó hírnek. Majd találunk másik dimenziót, könnyen megy az abban az országban, ahol jogalkotók helyes ötletnek vélik törvénnyel távol tartani a közterületektől a hajléktalanokat. El is zavarhatták volna azt az embert, úgy, ahogy volt, zokniban, az sem keltett volna talán megütközést. Jó, hogy nem ezt tették és jó, ha részük volt benne, hogy valaki a világon a legjobbat érezhette, mert nem fázott a lába. Szép ajándéka az életnek ez az ellesett hétköznapi történet. Szabad hinni a jóságban.
