Imádom mind a két kezét!

Miskolc - Egy pofonnal kezdődött. Előbb egyik, majd a másik fülére süketült meg. Most mégis mobilon beszélgettünk.

Eszter tízéves volt, amikor – mert súgott – a tanítónő lekevert egy jókora pofont. Vérezni kezdett a füle. A szülei orvosról orvosra hurcolták, de a fülvérzés sem szűnt meg. Mire megfelelő szakértő elé került (Germán Tibor professzorhoz, Bajor Gizi férjéhez), aki megállapította: az ütéstől a dobhártyáján lévő polip válhatott le. Ám addigra már úgy elkezelgették, hogy nem lehetett megmenteni a hallását.

Kettőből kettő...

– Én azzal az egy jó fülemmel akartam hallani mindent. Sikerült is. Mindig emberekkel foglalkoztam a munkám során, de senki észre nem vette, hogy a másik fülemre süket vagyok. Talán nagyon igénybe vettem, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy torz hangokat hallok a jó fülemmel. Rögtön elmentem az egyik szakrendelésre, ahol az orvos fülcseppeket rendelt. Párszor visszamentem, majd ráírta a papíromra, hogy gyógyult vagyok, pedig semmi nem változott, sőt már pokolian fájt is. A pesti menyem orvos, ő vitt el egy ottani professzorhoz, aki megállapította, hogy a fertőzéssel járó gennyesedés időközben megette a hallócsontomat. Több műtéten estem át, először új dobhártyát ültetett be, majd a saját csontomból épített hallócsontot ültetett be. Három hónapig jól hallottam, de aztán kiderült: a szervezetem nem fogadta be az új hallócsontot: felszívódott. A professzor kijelentette, hogy csak a hallókészülék segíthet, s a megyei kórház főorvosához irányított, hogy ne kelljen utazgatni – meséli megrázkódtatásait Eszter.

Két éve kaptam meg a hallókészüléket, amilyet addig nem is látott.

– Akkor már, 1996-tól a rossz fülemen hordtam egyet, de az még olyan fül mögött viselhető volt, de jól palástoltam a frizurámmal. De még egy olyat nem akartam, hát kaptam egy legkorszerűbbet, ami a fülben lehet viselni. Ezt végképp eltakarja a frizurám – teszi hozzá.

Ráadásul állítható is

– Nagyon elégedett vagyok vele. Kétszer-háromszor az elején igazítottak rajta az igényeimnek megfelelően. Négyféleképp tudom állítani, attól függően, hogy otthon, utcán vagy színházban vagyok-e, a hangerőt is egy pillanat alatt tudom szabályozni. Csak odanyúlok és kész. Egyedül az a zavaró, ha például egy asztaltársaságban többen is egyszerre beszélnek: azt hangzavarként érzékelem. Imádom mind a két kezét, aki kitalálta ezt a készüléket! – lelkesedik Edit. – A másikat is szeretném ilyenre cseréltetni.

Beszélgetés közben kiderül: Edit végtelenül gátlásos. Még a háziorvosának és a nagyobbik fiának is csak akkor árulta el, hogy hallókészülékre szorul, amikor a „nagy titok” kiderülése miatt félelmében rájött a fulladás egy éjszaka, s ki kellett hívni az ügyeletes orvost. Ő ígértette meg vele, hogy legalább a családot és a háziorvost beavatja. Tudja, hogy nem az ő hibája, mégis szégyelli. Megállapodunk abban: érdemes volna pszichológus segítségét kérni.

Szalóczi Katalin