Iskolatábla – Dr. Tusnády László

Miskolc - Arany betűkkel írjuk fel azoknak a pedagógusoknak a nevét képzeletbeli iskolatáblánkra, akik nem csak tanítványaik számára, de Miskolc városnak is meghatározó személyiségei, akikre büszkék vagyunk. Közéjük tartozik Dr. professor emeritus Tusnády László.

Volt tanárom, aki művészettörténetet és olasz nyelvet tanított a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban. Felejthetetlenek azok a művészettörténeti órák, melyeket Tanár Úr tartott. Nemcsak a festményt, építészeti emléket, szobrot mutatta be, hanem az alkotó művészt, a történelmi kort is, melyben a művész tevékenykedett. Komplex képet kaptunk, melybe a zene, az irodalom, a történelem egyaránt beletartozott. S egy tantárgy megszerettetésének fontos, talán leglényegesebb eleme a közvetítő tanár személye. Tusnády Tanár Úr közvetlen egyéniségével, széles látókörével, magas szintű tudásával hamar belopta magát diákjai szívébe. Ittuk minden szavát, hiszen olyan nagyszerű előadó, aki felkelti az érdeklődést és ébren is tartja a figyelmet. Megkérdezte tőlem: „Tudod-e, a jó Isten milyen ajándékot adott a tanárnak?”, majd tapasztalva hallgatásomat folytatta: „A jó tanítványt.”. Mi arra törekedtünk, hogy jó tanítványai legyünk. A tanítás léleképítés. Édesanyja példáját követve választotta a pedagógus hivatást.

Ifjú diákként szabadidejében zongorázott, mindig szerette a zenét. (Bartók Béla 3. zongoraversenye anyanyelvünk ritmusát interpretálja.) A középiskola elvégzése után Budapesten matematika – fizika szakon tanult, ezt követően pedig Szegeden magyar – olasz szakon szerzett diplomát. Lelkesen hallgatta Lehel István művészettörténet óráit. A tanítást a fához hasonlónak tartja, „l anima del legno”, a fa lelkéhez, melyet átvitt értelemben az emberi lélekre is értelmezhetünk. A fa a stabilitás és az időtlenség jelképe, és ezt a tanítás száz százalékban biztosítja. Egyik alkalommal Tasso nyolc soros strófájának fordítását vitte be a tanítási órára. Fordítani, átadni egy mű gondolatát, azonos érzelmet kiváltani az eredetivel nagyon nehéz. S a tanítás során átragadt rá az a titokzatos áramlás, ami a gyengébb diákban is megvan. Tanár Úr tudományos és művészeti munkájával párhuzamosan éltető elemének, küldetésének tekinti a tanítást. Meggyőződése, hogy a legtöbb áldozatot a jövőért kell meghozni, s ezt a munkát hittel végezzük, akkor ez a jövőre fordított erő átalakul, és nem áldozat lesz, hanem boldogságunk forrása. Úgy véli, a haza rejtett tartalékai a tanítványokban van. Pedagógiai munkája mellett költő, író, műfordító és tolmács. Olasz, török, német, spanyol, francia, angol, perzsa, arab nyelvből ültetett át számtalan művet magyar nyelvre. A közeljövőben jelenik meg 14. kötete, mely Liszt, a remény zenéje címmel kerül az olvasók elé. A mű Liszt Ferencet mutatja be, aki nem csupán zongoraművész, de zenepedagógus is volt. 1980-ban Tanár Úr a Római Nemzetközi Tudományos és Művészeti Leonardo da Vinci Akadémiának és a Nápolyi Nemzetközi Tudományos és Művészeti Pontzen Akadémiának lett tiszteletbeli tagja. 1987 óta a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola tanára. 1999-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült, mely komoly elismerés. 2000-ben verseskötete jelent meg saját versekkel és műfordításokkal. Számtalan nyelvből fordított magyar nyelvre. 2010-től a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Karának professor emeritusa. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. 2012-ben Megyei Príma Díjra jelölték.

Mit tudhatunk a magánemberről?

Sok helyen járt külföldön, Olaszországban, Törökországban – Rodostóban is. Tolmácsolt külföldön és a Parlamentben is. Sok műve és fordítása jelent meg. Felesége nyugalmazott főiskolai tanár (adjunktus). Ezt a szép hivatást lánya folytatja, aki magyar – olasz szakos tanár, fia pedig az IBM matematikusaként dolgozik. Boldog nagypapa, nem rég született kicsi unokája. A tanítást élménynek tartja, melyben 46 éven át részesült. A pedagógus hivatás mibenlétét Antonio Ruiz Machado soraival fogalmazta meg:

„Egy garast tartok a kezemben,

elteszem,

talán szükségem lesz rá.

A lélek pénze elvész,

ha nem adjuk át!”

Kívánom kedves Tanár Úr, hogy add át tudásod még sok-sok éven át. Fordításaid, írásaid révén részesüljünk mi is a művészet élményéből. Legyen sok örömed családodban, és érezd, hogy nemcsak Ők, de számtalan diákod, ismerősöd, barátod szeret, tisztel. Nem csupán a tanárt, hanem a nagyszerű embert.

Üdvözlettel

Győrffy László Jánosné

a miskolci Selyemréti Általános és Magyar - Angol Két Tanítási Nyelvű Iskola pedagógusa