2013.01.15. 10:39
Nézőpont: 1987
<em>Úgy emlékszem, hogy 1987 januárját írtuk. Napokig esett és olyan 40-, de inkább 50 centis hó lett a vége. Illetve dehogy lett vége! A Bükkben több, mint fél méter, akár 70 centiméter is lehullott</em>. <strong>Juhász-Léhi István jegyzete</strong>.
Úgy emlékszem, hogy 1987 januárját írtuk. Napokig esett és olyan 40-, de inkább 50 centis hó lett a vége. Illetve dehogy lett vége! A Bükkben több, mint fél méter, akár 70 centiméter is lehullott. Juhász-Léhi István jegyzete.Bevetették a Honvédséget, akik azóta már-már elfeledett járművekkel mentették az autókat, de leginkább az emberéletet. Vitték a kenyeret, tejet - némi helikopteres segítséggel is. A MÁV vonalait lángszórós dízelmozdonyok próbálták felszabadítani, együtt szívott kommunista, demokrata, kisdobos és úttörő. Embermagasságúak voltak a hótorlaszok, és szibériai a táj. Senki nem vonta kétségbe, hogy mindenki fel volt készülve a nyolcadik öt éves terven belül a csúnya kapitalista tél visszaverésére, ám mivel nem volt mobil és internet, hát hittük, amit a királyi tévében mond Mohai Gábor és Bayer Ilona. Elsős Hermanosként irigyeltük a Tanácsház téren a taxisokat, akik CB-rádión tudtak beszélgetni. Ott hallottuk a fiúkkal, hogy Bükkszentkereszten alagutat fúrtak egy-egy portán és azon közlekedtek az emberek. Mi is csak azért fülelhettünk, mert besétáltunk a belvárosi lakótelepről, pedig nem is volt kötelező.
Volt nagy forralt borozás (a gyerkőcöknek szigorúan tea járt) a hetekig járhatatlan lakótelepi kanyarban. Aztán tavasz lett... De azóta is várok egy nagy, hasonló télre.
És nem csak a forralt bor íze miatt.
