Balra indulok, arra sejtem északot

Laosz, Miskolc - Nagy Bendegúz Lóránd, miskolci világutazó még mindig Laoszban kalandozik. Folytatjuk útinaplóját.A frissen betakarított rizsfölön albínó vízibivaly bámul rám meredt szemmel, odébb a nádas szélén vaddisznó hűsöl egy pocsolyában. Végtelen rizsföldeken és elszórt falvakon haladok keresztül, fogalmam sincs merre haladt tegnap a taxi. Kutyák csapatokba verődve követnek, veszettül ugatnak, néha majdnem nekem támadnak, de amikor szembefordulok velük, meghátrálnak. A kutyák otthon sem szeretnek, nem tudják hova tenni a széket. Amióta Bangkokban az első kutya, amelyiket meg akartam simogatni megharapta a kezem, nem fraternizálok többet velük, tartózkodom a buksivakargatástól, főleg, ha lejjebb vicsorgó fogsort látok.

Már jó a kedvem

Ólméretű, lábakon álló viskókban emberek heverésznek, néha nagy porfelhőt kavarva egy-egy hófehér Toyota Hilux húz el mellettem. Borult az ég, nemrég eshetett, mert az égővörös úton a pocsolyák színültig vannak, a levegő elviselhetetlenül párás, a hátizsák hevederje égeti a vállam.

Amikor elindultam az őrsről nagyon rossz volt a kedvem, ezen az úton először szentségeltem fennhangon magyarul, azon morfondíroztam, hogy itt menetelek egyedül az Aranyháromszög kellős közepén a döglesztő melegben, de már elmúlt, jobban érzem magam, megemésztettem a Bun Jun-féle mérget, így újra teljes lelkesedéssel köszönök rá minden élőlényre.

Vagy két óra múlva a földút egy kanyarban belecsatlakozik egy ménkű széles betonútba. Jobbra és balra az út két oldalán hattyúnyakas design lámpaoszlopok sorjáznak míg a szem ellát, de sehol egy teremtett lélek. Az úttest rikító pirosra, a parkoló zóna zöldre van festve, jobbra félig kész, ötemeletes, üveggel burkolt társasházak árválkodnak a rozsdás toronydaruk csápjai alatt. Esik. Az ölembe teszem hátulról a kis zsákot, hogy a lábam ne ázzon meg. Állok az út közepén a szakadó esőben a piros betonon és kilométerekre ellátok mindem irányba. A nagy csendben és nyugalomban úgy érzem, hogy a szívem is megáll. Nem hiszek a szememnek, merő szemfényvesztés ez a jelenség. Sehol senki, csak az eső kopogtatja lusta monotonitással a piros flasztert. Utopisztikus érzés fog el, mintha valami katasztrófafilm forgatásának a kellős közepébe, sőt inkább magára a filmvászonra csöppentem volna bele, hisz sehol egy kamera, csapó, road, senki, sehol, csak ez a végtelen, kifutópálya szélességű vörös út a hattyús lámpákkal és a meredt szemű toronydarukkal.

Balra indulok, arra sejtem északot. Néha meg-meg állok egy-egy pálmafa alatt, de ott sem vagyok védett az eső elől, csak ritkás nagy cseppekben kapom a nyakamba a vizet. Tovább haladva most már tényleg meg kell dörzsölnöm a szemem, mert jobbról éktelen parkoló közepén egy elfuserált, hatalmas aranykoronában tetőző kaszinó áll. Mivel mindenhol kínai feliratokat látok, először arra gyanakszom, hogy észrevétlenül Kínába kerültem. De ahhoz át kellett volna úsznom a Mekongot, amit csak észrevettem volna.

Itt épül Kis-Kína

A sarkon háromnyelvű tábla hirdeti, hogy egy majdani városban a Swan-Phoenix ( Hattyú-Főnixmadár) sugárutak sarkán állok. Lassan összeáll a kép, amiről már korábban is hallottam. Kína átalányszerződést kötött Laosszal. Az ország kincseinek kirablásának fejében fejleszti az infrastruktúrát. Itt a szemem láttára épül Kis-Kína. És hogy a munkások nehogy hazavigyék a pénzt, kaptak egy kaszinót is, ahol a pénzüket elverhetik. Jobban körülnézek és állatkertet is találok. Zseniális.

A parkolóban egy angolul is beszélő nő aztán megerősíti a sejtésem. Valamint felajánlja, hogy egy céges, kaszinós limuzin 500 bahtért elvisz Muang Momba. Csábító ajánlat, de nem. Visszafordulok, az első keresztsugárúton kell tovább haladnom Muang Mom felé.

Újabb pozsgáspiros, hatsávos bulvár a zöldellő rizsföldek és lustán kérődző bivalyok között. Középen haladok, az út császára vagyok. Az út két széle a párhuzamos vonalak definícióját meghazudtolva kilométerekkel előttem a hegyek lábánál egy pontban találkozik, azaz legalábbis innét úgy tűnik.

Hátulról a jól ismert keréksurrogás jelzi, hogy személyautó közeledik nagy sebességgel. Kiteszem a karom és csodák csodájára megáll. Egy férfi és egy fiatal lány ül a viseltes luxus Toyotában. (Folytatjuk)