"Mihamarabb ötről legalább négyre kellene jutnunk!"

Miskolc - Végre tisztul a kép: már feladatokban gondolkodnak a kohászati, gépgyári szakemberek.A diósgyőri volt két nagyüzem (LKM, DIGÉP) iparterületének és egykori kolóniájának rendezési kilátásairól folytattak eszmecserét a "Borsod 2050" kiállítás égisze alatt azon a tematikus műhelybeszélgetésen, amelyet február 14-én tartottak a Miskolci Galéria Rákóczi-házában. Moderátorként Némethi Lajos, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Ügynökség igazgatója, volt LKM-dolgozó örömmel konstatálta, hogy a kiállítás generálja az érdeklődést. Felvezetőként megtekinthettük a két gyárról Kiss Tanne István által készített Rózsdazóna című filmet, melynek beszédes csendjei érzékletesen szemléltették az enyészet térhódítását. A narrátor felidézte Tóth Ferenc üzemmérnök tétován aggódó kérdését a leépülés kezdetén: ránk nem lesz szükség? Vajda János sorait citálta A virrasztók-ból:"Itt a nagy halott előttünk. Kiterítve mereven". Tényleg menthetetlenek lennénk, mint a Titanic víz nélkül?

A követendő vízió

A moderátor fazont szabott a disputának. Cselekedni kell az értékelvűség jegyében, e folyamat filozófiája csak a hegeli "megszüntetve megőrizni" lehet. Gyors döntésre vár, mit tegyenek és hogyan, kikkel és miből teremtsék elő a szükséges összeget. Az is vitatott még, hogy a gyárakat együtt vagy külön kezeljék. Megválaszolandó, egyben tartsák-e a kolóniát, és mi legyen az iparterület sorsa:ipari funkció, esetleg turisztikai célú felhasználás is? Ki álljon a folyamat élére? Feltámasztható-e még egyáltalán a kohászat? Drótos László korábbi vezérigazgató kijelentette:mielőbb ki kell alakítani azt a követendő víziót, amelyet a város lakosságának többsége, a döntéshozó szervek konszenzussal el tudnak fogadni. Gácsi Gabriella ügyvéd az előrelépés fő akadályát a sok jogi személy osztatlan tulajdonában látja. Az LKM területe 98 tulajdonosé, a DIGÉP-é pedig ötvenkettőé.

Tóth Lajos egykori beruházási igazgató, a világszínvonalú kombinált acélmű létrehozásának frontembere szerint a legnagyobb probléma, hogy szélhámosok adhatták át egymásnak a stafétabotot. "Előkelő idegenként" kivonult a városvezetés a rendszerváltás óta, még a mostani tett a legtöbbet az értékmentés érdekében. Sürgető feladat a terület jelenlegi infrastruktúra-állapotának felmérése. A városvezetéssel egyeztetve gyorsan meg kell találni azt a csapatot, amelyik nemcsak beszél a gondokról. Az Ipartörténeti Alapítvány magán pénzből jött létre, de nem keresett meg minket senki, elmentek mellettünk, mint a villamos. Az ismeret, a tudás itt van köztünk, hiszen mi belülről jöttünk, de már egyre kevesebben vagyunk- fogalmazott.

Sziklavári István szakértő tanácsadó bevallotta: sokan csodabogárnak tekintik, amiért 2009-től újra akarja éleszteni a kohászatot. Ahhoz, hogy visszanyerjük régi hírnevünket, legalább ötről a négyre kellene jutnunk. Annak idején 87 millió euróra lett volna szükség az acélmű újraindításához, most már 100 millió euró. A 11 befektető csapat 200 ezer tonna acélhulladékot remélt. Az ukránok 13 ezer tonnát bedaraboltak, hol volt akkor a város?-kérdezte. Se területileg, se tulajdonilag nem tudtunk bejutni a DAM-ba, ezért ruháztunk be a gépgyár területén. Vissza kerülhetünk a világ kohásztérképére, reményeink szerint 2014 novembere és 2015 márciusa között indulhat az első adag gyártása.

Kiürült Diósgyőr

Szabó István befektetési tanácsadó úgy véli a régi kohászat hiú ábránd, de megerősítette, hogy a gépkocsi-összeszerelő, a lemezgyártósor és az öntöde megkezdi majd működését, az alapanyagot az oroszok adják. Cseh László, a DIGÉP melegalakítósa fájdalmát fejezte ki, hogy miért nem gyárthatják a príma diósgyőri sínt, amelyen még plusz 50 fokos melegben is robognak a motorvonatok avagy a Transzszibériai Expressz mínusz 40 fokon. 1980-ban világszínvonalon kovácsoltak ferencjózsefi csúcstechnológiával. Nyitray Dániel, az LKM főmetallurgusa azt javasolta, hogy egy bizottság, szervezet fogja össze a munkát, mert az egész gyár egy nagy bazárrá vált, és jó lenne megmenteni az alapvertikumot. Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet, a Földes igazgatóhelyettese beszámolt arról, hogy uniós pályázattal 30 interjút készítettek a diákok olyan jeles kohászati szakemberekkel, mint Dutkó Lajos, Varga Sándor és Palásthy Béla. Gulya István, a Kohászati Múzeum igazgatója sürgette a rozsdaövezet eltüntetését az érintettek összefogásával. A két gyár megszűnésével Diósgyőr kiürült, nem megfelelő a szolgáltatás, Újgyőrtől a Papírgyárig nincs például könyvesbolt. Molnár Attila bányász szakember azt tudakolta: a tulajdonosok hogy képzelik el a jövőt. Kiss András Zsolt tanár sérelmezte az LKM körülményes megközelíthetőségét a kevés bejárat miatt. Szerinte 20 éve rossz Miskolc érdekérvényesítő képessége, e feladat eleve túlnő a városon, kormánybiztosra lenne szükség. A drótgyári Horváth József szorgalmazta a LKM-acél levédését és csodálkozott azon, hogy politikus nincs jelen a diskurzuson. Horváth Béla egykori városi főépítész azt kérdezte, hogy adhattak ilyen telekosztásra engedélyt, mert ez a 250 hektár nem lehet lyuk a város testén, és beszélt a felszámoló biztosok tevékenységéről is. Zsíros József vasgyári lokálpatrióta mérhetetlen szomorúsággal említette, hogy eltűnt oly sok érték, például a Lovarda is. Egri Józsefné cégvezető úgy érvelt, hogy miközben a bezárt falak között az enyészet az úr, a Factory Aréna egy kicsit lépett előre a vasgyári rekultiváció terén.

Rostás László főépítész elmondása szerint 1983-ban érkezett Miskolcra Bodonyi Csaba hívására. A tulajdonviszonyok nem véletlenül alakultak így - hangoztatta. Társasházasították, ehhez nem kellett közgyűlést összehívni. Fantasztikus tudás halmozódott itt fel, két éve egy fiatalember hátizsákban csinálta meg a csodát, azaz mezei kiskemencét, gyepvasat készített. A baj az, hogy nagyon nehéz egy lefelé tartó gépjárművet másfelé kormányozni, még a vízszintes irányt elérni sem könnyű- mondta. Nem csak a sokféle cég nehezíti a megoldást, hanem az is, hogy a terület barnamező, mivel a talaj több méter mélyen szennyezett. A siker időszakában nem jó gazdaként működtették, most viszont óriási költségnövelő tényező, és a befektetők érthetően nem akarják ezt vállalni. A semmittevés terepet adott a "vasbányászoknak". A cél megvan, de ez önmagában nem elég- vonta meg a mérleget.

Némethi Lajos összefoglalójában úgy fogalmazott: végre tisztul a kép. Eddig csak vágyak, problémák és érdekek voltak, szerencsére már feladatokban gondolkodnak a szakemberek.

- Buzafalvi Győző -