Dollárkötvény: átok vagy áldás?

Mégis működik a magyar gazdaságpolitika, vagy csak a befektetők már nem foglalkoznak az IMF tárgyalással meg a hitelminősítőkkel? Tovább adósodunk, vagy kikecmergünk a gödörből? Kis összefoglaló a dollárkötvény kibocsátásról.Magyarország 2013. február 12-én összesen 3,25 milliárd dollárnyi (2,5 milliárd eurónyi) értékben bocsátott ki devizakötvényt. Ötéves lejárattal 1,25, tízévessel pedig 2 milliárd dollárnyit. Sajtóértesülések szerint a jegyzési ajánlatok a kibocsátott összeg közel négyszeresét tették ki (12 milliárd dollár felett állt meg az ajánlati könyv.) Bár az összeg nagyon jelentős, nem ez volt minden idők legnagyobb egynapi forrásbevonása hazánkban, 2011 márciusában ugyanis egy nap alatt 3,75 milliárd dollárnyi forrást vont be a magyar állam két kötvény kibocsátásával, amely – az IMF-től 2008 őszén kapott közel 5 milliárd eurós hitelnyújtást leszámítva - minden idők legnagyobb egynapi forrásbevonása volt.

Ennek ellenére az összeg annyira jelentős mennyiségű, hogy az ÁKK ezzel több, mint a felét teljesítette az egész évre tervezett devizaalapú forrásbevonásának, és az is elképzelhető, hogy a jövő tavaszi választásokig már nem is jelenik meg újra a nemzetközi tőkepiacokon. Ez köszönhető egyrészt az állam nagy mennyiségű deviza betétjének a jegybankban, másrészt annak, hogy a PEMÁK iránti érdeklődés várakozáson felüli volt, és várhatóan az is fog maradni. Ez a magyar gazdaságpolitikának egyszerre adhat nyugalmat, és egyúttal bátorítást is, hogy az út, amin jár mégsem annyira rossz, mint azt sokszor hallani lehet.

Bár a forrásbevonás átmenetileg növeli Magyarország GDP arányos államadósságát, tudható, hogy az évközi törlesztések miatt ez a devizaadósság még az idén kipörög a gazdaságból. Emellett jó hír, hogy a magyar CDS felár is csökkent a kötvénykibocsátás hatására, ami azért fontos, mert ez a mutató a kötvénykibocsátások árazása során az egyik leginkább meghatározó „költségelem.” Emiatt az NGM abban bízik, hogy a mostani sikeres kibocsátás után a másodpiaci hozamok leesnek, azaz egy újabb kibocsátás (rábocsátás) esetén még kedvezőbb lehet a hozam, ahogy az 2011 tavaszán is történt. Ezen kívül a kibocsátások enyhítik a kényszert, hogy az adósságkezelő a forintalapú állampapírpiacról szerezzen be forrásokat, így az adósságfinanszírozási összkép kifejezetten jól alakul. A kormány várhatóan ezt úgy fogja interpretálni, hogy a piac elfogadja a magyar gazdaságpolitikát, ez pedig azt is jelentheti akár, hogy ha adott esetben Matolcsy Györgyöt nevezi ki a miniszterelnök a jegybank élére, a piac meg tud barátkozni a döntéssel.

A sikeres devizakötvény kibocsátás okai egyébként abban keresendők, hogy a befektetők meglehetősen vonzónak találják a többi közép- és kelet-európai gazdaságénál magasabb hozamot ígérő adósságpiaci eszközöket, amilyen a magyar kötvény is, illetve abban, hogy az IMF-tárgyalásokkal kapcsolatos nemzetközi tőkepiaci érzékenység az utóbbi időben jelentősen gyengült. Emellett az is közrejátszhatott, hogy a befektetők ma már inkább támaszkodnak saját szakértőik „minősítéseire”, mint a hitelminősítők osztályzatára, ami Magyarország további adósság finanszírozása szempontjából kifejezetten pozitív fejleményt jelent.

http://turoczikkek.blog.hu/2013/02/20/kis_osszefoglalo_a_dollarkotveny_kibocsatasrol