„A férfi szeme látja meg a szépséget a nőben”

Miskolc - Milyen a nő? Gyönyörű, büszke, fenséges, szeszélyes? Valószínűleg mindez együtt.A férfi szem látja meg igazán a nőben a szépséget. Különösen az a férfi, aki művészetekkel foglalkozik, mondja lapunknak Eisele Gyula 82 éves képzőművész, akinek legalább három kiállításra való festménye van otthon. Közöttük olyanok is, melyek nőket ábrázolnak. Ezek az alkotások épp a napokban kerültek haza, kiállításon voltak az Ady Endre Művelődési Központban.

Eisele Gyula szerint minden festőművész, aki figurális képeket is fest, felfedezi a női test szépségét, és meg is örökíti azt. Ki így, ki úgy, de mindegyikről a szépség sugárzik. Mert a női test formái, arányai, tartása, mozdulatai megihletik a művészt.

– Lehet, hogy kicsit furcsa a társítás, de a női testet leginkább a lóéhoz lehetne hasonlítani. A tökéletessége és a büszke, fenséges tartása miatt – fogalmaz a művész.

Véleménye szerint a festőművésznők azért nem festenek női aktokat, mert kritikus szemmel nézik a női testet. Nem a szépséget, hanem a hibákat veszik észre benne.

Megtudjuk, Eisele Gyula életében mindig is jelentős szerepet játszottak a nők. Mert véleménye szerint a nőknek nemcsak a testük, de lelkük is gyönyörű. Szerencséje volt, mert a sors úgy hozta, hogy a munkahelyén mindig sok nő vette körül, akikhez szeretettel fordult, és valószínűleg ennek köszönhetően kiváló munkatársi kapcsolatot alakított ki velük. Mindemellett fontos erénynek tartja a hűséget. Olyannyira, hogy feleségével idestova 57 éve élnek együtt szeretetben, békességben.

Szeszélyesek

Egészen máshogy látja a nőket fiatal fotóriporter kollégánk, Kozma István, aki az Észak-Magyarország nap szépeit is fotózza. Úgy fogalmaz: „a nők a szeszélyesség megtestesült szobrai.” És hogy mire alapozza kijelentését?

Természetesen a munkája során szerzett tapasztalatokra. Mint mondja, a fotósorozat csak akkor sikerül jó, ha a modell lelki egyensúlya rendben van. Mert ha ez hiányzik, elfecsérelt idő a fotózásra szánt idő. Így aztán nem csoda, ha István megtanulta, a női lelkeken keresztül vezet az út az eredményes munkához. A fotósorozat elkészítését mindig telefonos beszélgetés előzi meg. Itt már képet kap az illető hölgy személyiségéről, egyéniségéről. Ez aztán nagyban megkönnyíti a munkáját, hiszen tudja, a fotók akkor sikerülnek jól, ha a modell a hozzáillő ruhában és a hozzá illő környezetben mutatja meg magát.

Belső értékek

Egy példát is hoz erre: van olyan hölgy, aki fürdőruhában, medence mellett pózolna szívesen, a vagányabbak autószalonban, sportos autók mellett domborítanának, de olyan nők is akadnak, akiknek a rövid nadrág is gondot okoz, háttérnek pedig egy egyszerű, fehér függönyt szeretnének. István tehát figyel, igyekszik megismerni modelljeit, és közvetlen stílusával bátorítani, oldani őket. És hogy neki, személy szerint mit jelentenek a nők? István úgy fogalmaz: munkája miatt természetesen fontos számára a külső, de meggyőződése, hogy ha valakinek csak a testi adottságai jók, az nem elég, mert azt belső értékekkel kell megtölteni. A fotóriporter a hosszú tél után sok-sok tavaszi virágot kíván a hölgyeknek, majd viccesen teszi hozzá: „és jó pasikat.”

- ÉM-HE -