Jegyzet: Egyenlők, de mégsem

Borsod-Abaúj-Zemplén - Tanították, hogy egy társadalomban a kisebbség az, amely létszámában kevesebb a többségnél és – előfordul – hátrányos megkülönböztetések érhetik helyzetéből adódóan. Először elmosolyogtam magam rajta, amikor példaként azt mondták, hogy Magyarországon a legnagyobb kisebbség a nők csoportja. Első hallásra valóban morbidnak látszik a felvetés, hiszen a nők eleve többen vannak nálunk, férfiaknál. Szocializálódásomból kifolyólag pedig gyermekkoromban környezetemben nem éreztem a nők hátrányos megkülönböztetését.

Nőismerősöm mesélte, hogy az „ántivilágban” jelentkezett egy állásra és ugyanekkor, ugyanitt, egy másik ugyanilyen állásra egy férfi adta be jelentkezését. Mindkettejüket felvették. Néhány hét múlva véletlen folytán derült ki, hogy a férfi másfélszer akkor fizetést kapott, mint nőismerősöm, aki ezt szóvá is tette a munkahelyi vezetőnél. Azt a választ kapta, hogy természetes a férfi magasabb fizetése, mert neki a családját is el kell tartania. Ez az érv elvágott minden további ellenkezést, de a rossz szájíz hosszú időre megmaradt.

Nőknek, férfiaknak közös feladatunk, hogy egyenlőnek tekintsük egymást és ne csak nőnapon és ne csak szólamok szintjén. Mert amíg vannak „egyenlőbbek”, addig nincs ami enyhítsen a rossz szájízen.

Szaniszló Bálint