A „Dráma” Miskolcon

Miskolc - Az évad utolsó bemutatójaként Shakespeare Hamletjét láthatja vasárnap a Miskolci Nemzeti Színház előadásában a közönség a Csarnokban.Kiss Csaba Jászai- és József Attila-díjas rendezővel (a színidirektorral) a főpróbahéten beszélgettünk.

– Mi késztette arra, hogy Hamletet rendezzen Miskolcon, ráadásul rögtön az első évadban?

Kiss Csaba: A Hamlet egész színházi életemet végigkísérte. Első kőszínházi rendezésem is a Hamlet volt, amikor 1994-ben a Miskolci Nemzetiből Győrbe szerződtem. Így szinte törvényszerű, hogy most, a visszatéréskor a művészeti program része legyen, hogy Miskolcon már az első évadban bemutatjuk a Hamletet. Ez a darab az emberi viszonyoknak olyan gazdag, sűrű szövetét tárja fel, amire kevés színpadi mű képes – az anya-fiú viszony árnyalatai, a szerelem és csalódás, a barátság és árulás, a hatalomhoz, a bűnhöz, a bosszúhoz, a mások fölötti ítélkezéshez, , a színházhoz, a költészethez,a halottainkhoz való viszonyulásunk. Nem véletlenül nevezik a „Drámának”. Fontos volt számomra az is, hogy a társulaton belül nagyon jól kiosztható, Rusznák András érzékeny, okos, kifejező fiatal színészete, Gáspár Tibor érettsége, drámai ereje, Lovas Rozi Opheliájának varázslatossága, Szegedi Dezső új fogalmazású Poloniusa, és a többiek is mind – nagyon jó szereposztás. Gertrúdnak Varjú Olgát hívtam meg Budapestről, a Bárkából. Vele első miskolci időszakomban a Stuart Máriában és a Kaméliás hölgyben már a dolgoztam együtt. Gondolom, sokan emlékeznek még rá abból az időből. Végül az is izgatott, hogy miként lehet a miskolci színház talán legizgalmasabb terében, a Csarnokban olyan színházi formát találni, hogy ez a klasszikus mű Arany János gyönyörű, de nem könnyű fordításában a tizennégy évestől az érettebb korosztályokig minden néző számára megszólaljon.

– Mennyiben hajaz ez a rendezése a győrire?

Kiss Csaba: Teljesen különbözik attól, mint ahogy én is másik ember vagyok. Az egy fiatal, pályakezdő „ide nekem az oroszlánt is” rendező munkája volt, a mai egy szemlélődőbb, az emberi lét mélységeire talán érzékenyebb munka. A győri Padlás Hamletje egy klasszikus, szép előadás volt, voltaképp a történetet meséltük el, ahogy Shakespeare megírta. Sok fesztiválon megfordultunk vele, díjakat is nyerünk, három évadon át játszottuk. A nézők is nagyon szerették. A mostani miskolci előadás sokkal merészebb, izgalmasabb, felkavaróbb lesz – jó pár olyan eredeti gondolatot fog felmutatni, amelyekre a színészekkel közösen találtunk rá a próbák során. Ezeket én sem sejtettem a munka elkezdése előtt, pedig tanítom is a Hamletet – fél éves kurzusom van belőle másodéves színészeknek az egyetemen.

– Mondana példákat?

Kiss Csaba: Menet közben döbbentünk rá hogy Ophelia fájdalmas lírai meséje voltaképp egy női árulás története, vagyis van némi párhuzamosság Gertrúd és Ophelia között, s hogy Hamlet voltaképp két kiábrándulás, az anyja és a szerelme árulása közé szorul. Eddig azt sem láttam ennyire világosan, hogy Laertes és Hamlet története is hasonlatos: két fiú, akiknek ugyanaz a feladat jutott, bosszulják meg apjuk halálát... És ezt egymáson kell végrehajtaniuk. Megrázó párhuzam.

– Egy ennyire nem szokványos Hamlet azért magában hordozza a nagy „bukta” lehetőségét is.

Kiss Csaba: Természetesen. Mint minden előadás. Ha egy színház nem vállalja a kockázatot, az előbb-utóbb langyos vízzé válik. A főpróbahét második napján azonban már lehet sejteni, hogy sok embernek meg fogja érinteni a lelkét. Sőt, azokat a fiatalokat is elgondolkodtathatja, akiknek elváltak és új családot alapítottak a szülei, vagy épp a szerelem útvesztőiben bolyonganak. Mert a Hamlet ezekről a kérdésekről is szól. S persze, ahogy halad a korral az ember, úgy talál rá egyre mélyebb rétegekre. De lesznek benne nagyon mulatságos jelenetek és különleges hatások is, köszönhetően Berzsenyi Krisztina látvány- és Vida Zoltán világítástervezőnek, valamint DJ Palotai zenéjének. Nem mindennapi atmoszféra fogadja a Csarnokba érkezőket.

– Számomra némileg ellent mond a Hamlet aktualitásának, hogy Hamlet olyan alkat, aki távol tartaná magát a hatalomtól, mondhatni a politikától, miközben manapság inkább annak vagyunk tanúi, hogy a fiatalok, függetlenül attól, hogy alkalmasak rá vagy sem, igyekeznek politikai hatalomra törni.

Kiss Csaba: Nem igazán törekedtem ennek a megmutatására. Szerintem túl sokat „politizálunk” Az élet sokkal gazdagabb, és ellentmondásosabb ennél. Persze van politikai üzenete is a darabnak, de ez nem a napi aktualitásról, sokkal inkább a bosszú és a megbocsátás küzdelméről szól. A Hamletben a „kizökkent idő” és az elhúzódó, rossz ítélkezés az egész (dán) országot örvénybe taszítja. A miskolci előadás üzenete inkább az elgondolkodásról, a megbocsátásról, a másik szempontjainak elfogadásáról szól. Számomra a mű központi gondolata: „nincs a világon se jó, se rossz; a gondolkodás teszi azzá.” Ha allegóriát keresünk benne, leginkább a hatalom legitimációját firtatja: épülhet-e bűnre a hatalom.

– Mi jelentette a nehézséget, volt-e olyan pillanat, amikor úgy érezte: szétesik a darab?

Kiss Csaba: Nagyon jó próbák voltak, hiszen fantasztikus szöveg ez. A nehézséget leginkább a tragédia metafizikai síkjának megmutatása jelentette: a halállal való találkozást. Hiszen semmi díszletet nem használunk – a nyári színház nagy vörös függönye, egy szabványemelvény, két nézőtéri szék – és Csarnok színpadtechnikája, a gyűrűs forgó, a süllyedők, a le-fel járó húzók, a vasfüggöny, a fények. És a nézők számára – ha sikerül – mégis egy színes, gazdag világ fog megjelenni, a Semmiből.

Szalóczi Katalin