Költészet napja - „A versírás feltétele a versolvasás”

Miskolc - Kemény Lili első kötete Madaram címmel jelent meg 2011-ben.

- Emlékszik az első versére?

Kemény Lili: „A háttérben egy kutya, a háttérben egy kutya,/ De legyen is ott.” Az első verseimet az óvodába menet, mondókaként írtam. Az általános iskola egy időre elrontotta az ízlésemet, de a kisgimnazista évek alatt a Kispál és a Borz dalszövegei visszahozták. Az első kötetemet, amit a Magvető Kiadó Madaram címmel adott ki 2011-ben, első sikerként könyvelem el.

- Hogyan tanulta a versírást?

Kemény Lili: A versírásnak többnyire feltétele a versolvasás. Verset írni tanulni festészeti albumokból, régi rock-szövegekből, regényekből, Shakespeare-ből, Vivaldiból is lehet. De a versolvasás az alap.

- Vajon miben más, más-e ma a költő életformája, mint a korábbi évszázadokban?

Kemény Lili: Már Csokonai is azt mondta, hogy „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon”, ergo ebből már az ő idejében sem akart senki megélni. Ma sem akar. Vagyis mindenkinek, aki verseket ír, van egy hétköznapi foglalkozása is. De újabban az interneten könnyen-gyorsan megtalálhatjuk a közönségünket. Persze ettől még mindenki szeret lapokban és kötetekben is megjelenni.

- Hogyan képzeli a jövőjét: főszerepet játszik-e későbbiekben is a költészet?

Kemény Lili: A polgári foglalkozásom, jelen pillanatban úgy néz ki, hogy mozgókép- és filmrendező lesz, vagyis erre a szakra járok a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. De hogy mindig fogok verseket írni, abban nagyjából biztos vagyok. Azért csak nagyjából, mert hiába a szándék, ha az ember nem tud éppen írni. Ha hiába próbálja, nem áll össze verssé. És amikor éppen nem írok, akkor folyamatosan szorongok attól, hogy soha többé nem is fogok tudni.

ÉM-HM