66. Cannes-i filmfesztivál - Az első hétvége

Cannes-ban mindig az első hétvége bizonyul a leginkább nyüzsgőnek, telve sztároktól hemzsegő premierekkel és fényűző partikkal, a versenyfilmeknek azonban csak egy töredéke megy le még ekkorára.Ritka az olyan, mint néhány évvel ezelőtt, hogy az első sajtóvetítés első napján láthattuk és főleg sejthettük, hogy Cristian Mungiu 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmje lesz majd az Arany Pálmás alkotás. Idén még korai találgatásokban bocsátkozni a díjakkal kapcsolatban. Annyi azonban elmondható, hogy ez idáig igen vegyes a mezőny többnyire érdekes, de nem kiemelkedő alkotásokkal, ami alól eddig igazán csak a Cohen testvérek Inside Llewyn Davis című filmje képez kivételt, illetve a minden bizarrsága ellenére izgalmasnak és elgondolkodtatónak mondható Borgman, a holland rendező Alex van Warmerdam alkotása a nyugati világ jólétéről és azokról, akik ebből kimaradnak, de valamilyen módon mégis részt követelnek maguknak belőle. Jia Zhangke az egyik legizgalmasabb manapság dolgozó kínai rendező, aki saját hazájának változásait, az ott élő emberek mindennapjait dokumentálja immár majdnem két évtizede. A Tian zhu ding (A Touch of Sin) Kína mindennapjaiba enged bepillantást, azoknak az embereknek az életén keresztül, akik azokban az üzemekben és bányákban dolgoznak, amelyek Kínát a világ vezető gazdasági nagyhatalmává tették, de akik maguk csak a munkából vehetik ki a részüket, a megtermelt javakból aligha részesülnek. Flora Lau filmje a Bends is Kínában játszódik. Hősei a milliomos feleség és sofőrje. Miközben a nőt elhagyja férje, kizárva őt a vagyonból és az addig megszokott luxus életből, a sofőr és második gyermekükkel várandós felesége kétségbeesetten próbál Hong-Kongba utat találni, mert képtelenek kifizetni a második gyermek utáni bírságot. Európában, Franciaországban található a legtöbb atomerőmű, mely egyes vélemények szerint a legjobb áramszolgáltató, ugyanakkor a legveszélyesebb is és ez nem csak az olyan katasztrófákkal kapcsolatban igaz, mint Csernobil vagy Fukushima, de az ott dolgozók is állandó életveszélynek vannak kitéve a szigorú óvintézkedések ellenére. Rebecca Zlotowski Grand Central című filmjében ebben a veszélyes környezetben bontakozik ki szerelem Gray és Karole között. A fiatal szerelmeseket Franciaország jelenleg legfoglalkoztatottabb fiatal színészei Tahar Rahim (A próféta) és Léa Seydoux (Mission: Impossible: Fantom Protokoll) alakítják. A Grand Central a Bendsel együtt az Un Certain Regard szekcióban versenyzik.

James Tobak sosem tartozott a filmrendezők élvonalába, ahogy Alec Baldwin sem mondható éppen A-listás színésznek és ha nem lenne egy-egy olyan film, mint a Mindörökké rock vagy az Egyszerűen bonyolult leginkább csak A stúdió című tévésorozatból ugrana be a neve és arról, hogy ő volt valaha Kim Basinger férje. A Seduced and Abandoned című dokumentumfilm James Toback és Alec Baldwin közös vállalkozása nem győz meg minket sem arról, hogy Toback jó rendező sem arról, hogy Baldwin az a színész, akire még érdemes odafigyelni. Azt is tudtuk a film nélkül is, hogy valóban nehéz pénzhez jutni még a legnagyobb filmeseknek is és a gazdasági válság óta még inkább szuper produkciókra és alacsony költségvetésű függetlenfilmekre polarizálódott a filmes mezőny. Nem újdonság az sem, hogy a befektetők számára a sztárok a legfontosabbak, mert az ő nevük képes eladni a filmet. Toback mozija ilyen tekintetben semmi újat nem mond, mint ahogy Cannes-ról és a fesztiválról sem árul el semmi különösen érdekfeszítőt, az egyetlen, ami nézhetővé teszi a Seduced and Abandoned című filmet, az a filmben megszólaló alkotók, mint Martin Scorsese, Roman Polanski Bernardo Bertolucci és Francis Ford Coppola, valamint a színészek Ryan Gosling (akiről kiderül, hogy talán ő az egyetlen, aki képes némi humorral és öniróniával beszélni magáról és karrierjéről), James Caan, Jessica Chastain, Diane Kruger, illetve A némafilmes sztárja Bérénice Bejo. A film erőltetett dokumentarista stílusa viszont kifejezetten idegesítő, ahogy Toback végső nagy kérdése az említettekhez, hogy félnek-e a haláltól is eléggé visszásnak és teljesen feleslegesnek tűnik.

- Váró Kata Anna, Cannes. 2013. május 20. -