A 66. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál díjazottai: Abdellatif Kechiche fesztivál történelmet írt

Cannes - Hivatalosan is a végéhez érkezett a 66. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál. A tíz nap végén legfeljebb az időre panaszkodhatunk, ami idén egyáltalán nem volt kegyes a fesztiválhoz. Emberemlékezet óta nem volt ilyen cudar idő a fesztivál ideje alatt, aminek csak a legvégére sütött ki a nap. A sztárokat azonban ez nem zavarta és ismét nagy számban érkeztek a vörös szőnyegre. Nem tántorította el az idő azt a 35 000 különböző akkreditációval érkező látogatót se, akik idén is idesereglettek a mozi ünnepére.

Az idei fesztivál különösen erősnek mondható Hivatalos Versenyprogramjában 20 film versenyzett az Arany Pálmáért. A kilenctagú nemzetközi zsűrit napjaink legismertebb rendezője Steven Spielberg vezette, tagja pedig az Oscar-díjas Ang Lee tajvani rendező (Pi élete), Lynne Ramsay Glasgowban született rendezőnő, Vidya Balan indiai színésznő, Daniel Auteuil francia színész, a kétszeres Oscar-díjas Christoph Waltz (Becstelen brigantik, Django elszabadul), az Oscar díjas ausztrál színésznő Nicole Kidman (Moulin Rouge!), Naomi Kawase japán rendezőnő és a 2007-es Arany Pálmás 4 hónap, 3 hét, 2 nap és a Legjobb Forgatókönyv és a Legjobb Színésznő díjával tavaly kitüntetett Dombokon túl rendezője, a román Cristian Mungiu voltak.

Megfigyelhető Cannes-ban, hogy akár erős a program, akár gyengébb, mindig akad egy-két jó esetben három alkotás, ami messze kiemelkedi a mezőnyből, és várhatóan közöttük dől el az Arany Pálma, de azért akadt arra is példa, hogy az a film kapta a fesztivál legrangosabb elismerését, amire kevésbé számítottunk. Idén a legesélyesebbek Abdellatif Kechiche La vie D’Adèle (Blue is the Warmest Colour), a Ethan és Joel Cohen Inside Llewyn Davis című filmjei voltak, de szorosan a nyomukban járt Jim Jarmusch Only Lovers Left Alive című vámpírfilmje és Kore-Eda Hirokazu Soshite chichi ni naru (Like Father, Like Son) című filmje is. Nem csoda, hogy a díjátadókor mindenki izgatottan várta az eredményhirdetést. A sajtósok a fesztiválpalota második legnagyobb mozi terméből, a kétszintes Salle Debussy-ből követhették figyelemmel a Grand Théâtre Lumière-ben zajló ünnepélyes ceremóniát, amit az örökké cukiskodó Audrey Tautou vezetett. Aki idejében érkezett az nem csak magát a díjátadót, hanem a vörös szőnyeges bevonulást is végignézheti a hatalmas mozivásznon, amiből már következtetni lehet arra, kik is lesznek a díjazottak. A sajtó képviselői gyakran már ilyenkor tapsolnak egy-egy híresség láttán, ahogy tapsolnak a díjazottaknak is, de ha úgy tetszik éppen hangos nemtetszésüket is kifejezik. Ez utóbbi szintén nagyon gyakori jelenség, mint ahogy az is, hogy a díjátadót követő sajtótájékoztatón számon kérik a zsűritől, ha olyan filmnek ítélnek díjat, amivel az újságírók vagy kritikusok nem értenek egyet. Idén a korábbiakkal ellentétben sem a hangos nemtetszés nyilvánításra, sem különösebb számonkérésre nem volt példa.

Az esélyeseket és a díjazottakat nézve nem volt igazán meglepetés, azzal viszont mindenkit megdöbbentett Steven Spielberg, hogy az Arany Pálmát ezúttal három művész munkájának elismeréseként nem egy filmnek, hanem Abdellatif Kechiche rendezőnek és két fiatal színésznőjének Léa Seydoux-nak és Adèle Exarchopoulosnak adták át a La vie D’Adèle-ért (Blue is the Warmest Colour), ami azt mutatja, hogy idén nem csak az időjárás írt történelmet. „Csodálatos szerelmi történet, amiben a jelenetek valós időben bontakoznak ki. Két kivételesen tehetséges fiatal színésznőt láthatunk és azt, ahogy a rendező hagyta őket kibontakozni a jelenetekben.” – kommentálta a döntést Spielberg a díjkiosztó utáni sajtókonferencián. Spielberg azt is hangsúlyozta, hogy nem politikai döntés volt mögötte és nem azért esett a választás Kechiche filmjére, hogy a melegek házasságát támogassák, annál is inkább, mert, ahogy kiemelte, a filmben nem házasodik össze a két lány. A zsűri is csak egyszerűen egy nagyszerű szerelmi történetet látott benne, nem többet és nem kevesebbet. Cristian Mungiu is hangoztatta, hogy egyáltalán nem játszott szerepet a döntéseikben a politika, csak a filmekre, a filmnyelv használatára összpontosítottak. Kechiche filmjében pedig éppen az volt számára a csodálatos, hogy mintha ott lettek volna a szereplők a való életben közöttük mégis a vásznon látták őket, ami csodálatos példája annak, hogy meddig lehet kitolni a határokat és ennek a merészsége mindenképpen elismerést érdemel. A Grand Prix díjat Ethan és Joel Cohen filmje az Inside Llewyn Davis kapta szintén megérdemelten. A Cohen testvérek nem értek vissza a díjátadóra, hogy a fesztivál díszvendégétől Kim Novaktól átvegyék a díjat, nevükben a főszereplő Oscar Isaac mondott köszönetet. Némileg meglepő volt a rendezői díj, amit a mexikói Amat Escalante vihetett haza a Mexikóban dúló drogháborút és a mindennapos kegyetlenséget leplezetlenül ábrázoló Heliért. A Zsűri Díját Kore-Eda Hirokazu Soshite chichi ni naru (Like Father Like Son) kapta, melyben hat év után derül ki, hogy két kisfiút születésükkor elcseréltek a kórházban és most a szülőknek megadatik, hogy visszacseréljék a gyereket az elmúlt hat évet azonban nem olyan könnyű kitörölni vagy megváltoztatni sem a szülők sem a gyerekek számára. „Kína nem csak filmpiac szempontjából, de kreatív tehetségek szempontjából is egyre jön felfelé” – mondta Spielberg. Ezt akarta elismerni a zsűri, amikor Jia Zhang-ke filmjét az A Touch of Sint díjazták, ami négy különböző tartományban négy különböző közeget és az ott élő karaktereket mutatja dokumentarista hűséggel mégis egy kerek egész játékfilmekké állva össze és híven mutatva azt a változást, amin jelenleg Kína átmegy. Ashgar Farhadi iráni rendező francia nyelvű filmjében a Le Passé-ban (The Past) egy fiatal nő próbál megszabadulni a múltjától és elválni a férjétől, hogy egy másik férfival élhessen együtt, de ez nem megy minden érzelem és bonyodalom nélkül. A filmben nyújtott alakításáért Bérénice Bejo (A némafilmes) színésznője megkapta a Legjobb Női Alakítás Díját. A versenyprogram egyik legszórakoztatóbb filmje Alexander Payne Nebraskája volt, aminek nemcsak a forgatókönyve volt kiváló, de a színészi alakítások is, főként Bruce Dern alakítása, aki meg is kapta ezért a Legjobb Férfi Alakítás díját, amit nem tudott átvenni személyesen. Helyette Payne vette át a díjat, aki sms-ben értesítette Dern lányát a szintén színésznő Laura Dernt apja díjáról.

Az esélyesek közül Jim Jarmusch filmje az Only Lovers Left Alive távozott csak üres kézzel, ami viszont már most borítékolható, hogy igazi kultfilm lesz, aminek már most komoly rajongótábora van, és lépten-nyomon idézik sorait.

A három művészt elismerő Arany Pálma ellenére nagy meglepetéseket nem hozott a díjkiosztó. Abdellatif Kechiche pedig bebizonyította, hogy a kivétel erősíti a szabályt és sikerült azzal is történelmet írnia, hogy egyszerre díjazták a FIPRESCI kritikusok és a nagy zsűri. Történelmi pillanat ez a fesztivál történetében, mint ahogy az is, hogy az újságírók és fesztiválozók nagy részének sincs hiányérzete a díjazottakkal kapcsolatban, ami nagy szó egy ilyen erős versenymezőnyben.

- Váró Kata Anna -

Cannes, 2013. május 26.

Kapcsolódó cikkek:

66. Cannes-i filmfesztivál - Az első díjazottak

66. Cannes-i filmfesztivál - Közel a vég

66. Cannes-i filmfesztivál – A tavalyi nyertes idén is jó

66. Cannes-i filmfesztivál – Túlélőlecke Redfordtól

66. Cannes-i filmfesztivál – Nem prűdnek való vidék

66. Cannes-i filmfesztivál – „Jóból csodálatos a sok”

66. Cannes-i filmfesztivál – Az első hétvége

66. Cannes-i filmfesztivál – Betörés és áttörés

66. Cannes-i filmfesztivál – Idén is vannak magyarok Cannes-ban

66. Cannes-i filmfesztivál – Celebek és fosztogatóik

66. Cannes-i filmfesztivál – Az időjárás nem kedvez Cannes-nak

66. Cannes-i filmfesztivál – Az amerikai álom 3D-ben